Régen is divat volt ez a mártíranyaság vajon?

Túl szélsőségesen látod, pont azért, mert nem vagy benne.

Az, hogy heti egyszer lemérik a baba súlyát, majd berajzolják egy átlagos növekedést jelző

diagramra, hogy látható legyen, vajon változik-e a trend, nincs-e valami gond, nem "túlaggódás".

A rövid válasz az, hogy a nem létező családtervezés miatt születő több gyerek ellensúlyozta azt, hogy mennyien haltak meg a különféle betegségekben.

De akkor beszéljünk mélyebben erről, mert a dolog többsíkú:

1.) a mostani állapot a modern világ eredménye: a férfiak valamennyit be tudnak segíteni egy-egy pelenkázással,

etetéssel, valamennyit foglalkozni vele, de ugye ők mennek vissza dolgozni,

a nők nagyrészt magukra maradnak a kisgyerek ellátásával, hacsak nem passzolják le bölcsődébe mihamarabb.

Régen ott voltak a nagymamák, akik rengeteget segítettek. Csak most a nők karrikert építenek,

későn szülnek, sokszor másik városban élnek stb, a nagymama a közelben van már nem olyan magától értetődő.

2.) Régen is tömték az nők fejét mindenféle baromsággal, hogy mit hogyan kell csinálni, nézz csak utána a különböző teljesen értelmetlen hiedelmeknek, hogy pl. milyen ráolvasás (!) stb. védi meg a kisdedet a betegségtől, rontástól. Ez megvolt mindig is, hogy a gyermekének

minden segítséget, a legjobbat próbálja megadni a szülő. Csak régen még nem volt digitális mérleg,

elektromos lázmérő, etetőpohár-melegítő, anyafelkészítő workshop, stb. stb.

3.) Régen az anyának dolgozni kellett, akár a földeken, amelett látta el a picit, sokszor a legprimitívebb módokon. Nem aggódták túl, mert nem volt rá módjuk.

Viszont tragikus arányok voltak gyerekhalandóságban.

Mondjuk a gyerek lázas lett, pár napig betegeskedett, majd belehalt.

Orvosi ellátás nem volt, jött valami javasasszony a baromságaival, hogy sóval kell megszórógatni,

ami persze nem használt, aztán haltak sorra a gyerekek. Nézz meg pár régi költő, vagy író életrajzát, jól mutatják a viszonyokat, hogy hány testvére halt meg, mielőtt elérte volna a felnőttkort.

Egy ép elméjű ember igenis aggódik a gyerekéért és szerintem "a nomád, honfoglaláskor előtti időben a jurtákban" is aggódva nézegette egy édesanya a lázas síró babát, hogy mi kellene tenni. Csak éppen nem sokat tudott tenni...

"Az emberiség nem pusztult ki.": igen mert nem volt családtervezés, jött akár 6-8-10 gyereket,

akik közül 2-3-4 mondjuk megérte a felnőttkort.

A modern világ eredménye, hogy kevés gyerek születik és őket a szemük fényénél jobban féltik a szülők, elképzelhetetlen az, hogy elveszítsék őket, miközben régen sajnos teljesen átlagos dolog volt.

Nem kell olyan régre visszamenni, anyósom 52 a testvére 50. A mama mesélte sokszor, hogy ő reggel felkelt, összeszedte a putyérkát, kiment a piacra, eladott mindent, majd indult haza. Hazafele bement a boltba, 7-re ért haza akkor keltek a gyerekek. Megetette, tisztába tette a kicsit, mosott, főzött, addig elvoltak a gyerekek, majd megint megetette őket, letette az ágyukba, ha ordított, ha nem, neki KI KELLETT MENNI A KERTBE csinálni a dolgát. Ellátta az állatokat, a kertet a házat rendben tartotta. A gyerekek csak másodlagosak voltak.

Majd később mikor a férjem volt pici, anyósom ment dolgozni, és a mama nevelte. Férjem 28. A mama nevelte, mert anyósomnak kellett a pénz. Most mi vagyunk a sz@r emberek, mert nekünk elsők a gyerekek, minden más, csak másodlagos. Igen, a férjem dolgozik, én kapom a gyedet (szerencsére a maxot) de miért nem hagyom az ágyban, majd befejezi a sírást, a nagy tudna tudvászni, igaz, hogy 4 éves, de zavarjam őt is a kertbe, vagy vigyem őket a mamához/dédihez menjek dolgozni. Nagyon durva eltérések vannak.

Az igazság az, hogy soha annyi társadalmi elvárás nem vetült fiatal felnőttek irányába, mint mostanság.

Találj párt, aki a szerelem, nagybetűs társ, tápláld a lángot, legyél hű szerető, legjobb barát.

Építs karriert, állj meg a saját lábadon, már nincs a családokban annyi segítség sem, hogy gyere gyerekem, disznót vágunk, a fele a tiéd.

Teremts otthont, legtöbb esetben szülői segítség nélkül, tartsd tisztán, de közben élj is ugye, mert míg régen a Balatonig sem mentek el soha, ma már a Balaton is ciki, minimum a tengerpart.

Legyél mindezek mellett szerető családtag úgyis, hogy már az ország másik végében laksz és legyél jó barát is úgy, hogy a baráti társaságod legalább 200 km-re lakik és természetesen ellenkező irányokban.

Ebbe még sűríts bele 1-2-3 gyereket, aki mellett ha akarod, ha nem, gyerekenként 1-2 évre ma lelalssul az élet, ezt pedig sokan a korábbi pörgés után nehezen élik meg. Szülői segítség nincs, még dolgoznak, apuka dolgozik, a te igényeid kvázi le vannak sajnálva. Betudok ülni a budiba, ha közben ordít a gyerek, hát ordít, de tegye fel a kezét, aki ugyanolyan jólesően tud sz*rni egyet ordítás közben, mint nélküle!? Ha nem tudsz megfizetni segítséget, akkor magadra vagy utalva, így jártál, egy (hatalmas) feladattal többet vettél magadra az életben. Én még csak 34 vagyok, de elsőben már egyedül mentem suliba, a tesómat nagycsoportosként már leengedték egyedül játszani a lakótelepen. Minden délutánunkat, esténket kint töltöttük a szabadban, a szünetek zömét a nagymamámnál és ha beteg voltam is 1-2 napot volt velem anyu, utána mentem a nyugdíjas nagyimhoz. Nem sok idő telt el, de ilyenek már most hol vannak? És akkor még nem beszéltünk arról, hogy több generáció élt együtt, hogy a gyereket beletették a föld szélén egy gödörbe, hogy ne tudjon elmászni, amíg anyuka dolgozik, hogy mindennapos volt a sírni hagyás, a gyerek meh darab-darab. A férjed nem volt egyben feltétlenül a szerelmed és a legjobb barátod is, a panaszkodásnak nem volt színtere, le volt sz*rva, hogy te mint nő hogy vagy boldog.

Nyilván belecsavarodik az ember lánya, de ettől még általánosítani nem jó dolog, ahogy azt sem lehet kijelenteni, hogy régen jobb volt, vagy most a jobb. Teljesen más. Sokkal több feladat hárul egy nőre, sokkal kevesebb segítséggel.

#18

Kereskedelmi dolgozóként a ledolgozott 15 évem alatt a problémás emberek legalább 80%-át pont, hogy az idősebb, nyugdíjas korosztály tette ki.

Magyarázatok nincsenek, mert milyen dolog az, hogy valamit bővítenek/szűkítenek, s ezért valami nem ott van, ahol van, ahol megszokta. Nem véletlenül vannak vicces képek fent a neten arról, hogy ez a korosztály hogyan viselkedik például, ha többen állnak előtte a kasszánál, mint ketten. Aki pedig nem ilyen, az pedig csodálkozik, hogy az ő generációja hogyan viselkedik.

Munkahely váltáson vagyok túl, mert egyszerűen elfogytak a jó dolgozók, s maradtak a "hát nincs más munkahely, csak ez" dolgozók, akiknek elegük lesz az állandó beszólogatásból, s átváltanak bunkó stílusba vagy nem bírják és lelépnek. Hasonló viselkedést tapasztaltam kórházakban, s orvosi rendelőkben is.

Egyébiránt a környezetemben, aki közvetlenebb az idősebb korosztályból attól azt hallom ebben az időszakban jobban érzi magát, mert szabadabb, mint régen.

Régen nem volt internet, nem volt hol panaszkodni. Most a kisgyerekes anyáknak az az egyetlen felület amit otthonról is el tudnak érni, ahol kiírhathatják a bánatukat.

A két példában amúgy nem értem mi a durva. Igen, egy kis csecsemőnél pár gramm gyarapodás is számíthat. Én mondjuk soha nem méregettem az enyémet mert jó evő volt és husis is. Engem viszont méregettek a 90-es években, mert kicsi súlyú koraszülött voltam.

Vécére menni vele szoktam. Egy totyogó elég önveszélyes tud lenni, én meg egyedül vagyok vele itthon. Fenének sem hiányzik, hogy pont akkor zúgjon le a székről vagy ilyesmi. Meg legalább látja mi a dörgés, hogy neki is majd hogyan kell biliznie. Ettől még van énidőm, mikor más van a gyerekkel. Nyilván hétköznap, munkaidőben nincs. Ebben semmi durva nincs szerintem.

A napirend hasznos dolog, előbb-utóbb magától beáll. Nem, nyilván nem másodpercre pontosan, de még csak nem is percre pontosan, gondolom itt költői túlzással éltél. De igen, egy gyereknek fontos a kiszámíthatóság, az hogy meglegyen a napi ritmus.

Régen a gyerek fogyó eszköz volt, hatalmas volt a gyermekhalandóság. Szerintem nagyon is jó tendencia, hogy ma a gyerekek többsége megéri a felnőttkort. De kinek mi.

ma 04:53

"A gyerekek többsége meg nem érte meg a felnőttkort."

Több volt a csecsemőhalandóság, de ekkora baromságot mondani azért kár volt korán hajnalban!