Régen is divat volt ez a mártíranyaság vajon?
Nincs gyerekem, igen, bevállalom, hogy olyasmibe pofázok bele, amiben nincsenek tapasztalataim és nem vagyok kompetens. Ugyanakkor a napokban elfilóztam azon, hogy amióta az ember, mint faj létezik, mindig születtek gyerekek, akik felnőttek, nekik is lettek gyerekeik stb. Manapság akárkivel beszélek, vagy olvasok egy blogot, mindenhonnan az köszön vissza, hogy a szülés után egyetlen egy lehetősége van egy anyának, az első 2-3 évben 0-24-ben SZOLGÁLNI a gyereket, (meg utána is) és hog yegyszerűen ez így helyes és nincs más alternatíva. Hogy szószerint egy anyának nem lehet még egy perc "énideje" sem, még a wc-re való kimenetel is logisztikát igényel. A kölök állandóan ordít, az anya a tehetetlenség összes árnyalatát átéli, állandó túlaggódás, túlféltés, pánik, para stb. Hogy naponta vagy hetente méricskélni kell a baba súlyát és megvan, hogy hány grammot kell(sic!) gyarapodnia, mert ha ettől eltér, kicsit is, akkor egyből biztos halálos beteg. Az etetések, fürdetések is másodperc pontosan ütemezettek, amiktől eltérni egyszerűen tilos, nem lehet. Stb.
És lehetne sorolni a mai kor anyai hozzáállás-trendjét.
De vajon a középkorban, vagy a reformkorban, de akárcsak a huszadik század közepén pl. mindig ez volt? Már a barlangban a neandervölgyi ősanya is egy paragép volt és a napóra szerint fektette a gyerekét? Vagy a nomád, honfoglaláskor előtti időben a jurtákban. Ott is ott lakott az örökös aggódó fontoskodás és helikopterezés? Vagy hogy volt ez a szocializmusban, vagy korábban az ipari forradalom idején? Az emberiség nem pusztult ki. Az anyai gondoskodás természetes, szükséges és normális. Bizonyos szintig. De nem a ló túlsó oldalán. De az aztán egy külön kérdést megérne, hogy a nagyobbacska gyerekekből mik nevelődnek.
De most nem az a kérdés, hanem az, hogy régi időkben az anyák hogyan kezelték az anyai ösztön és valóság, az élet kontextusát?
válasza: válasza: válasza:Nem volt régen ilyen. Sőt! A gyerekmunka egy mindennapos dolog volt. A viktoriánus érában biztosítást kötöttek a csecsemőkre, amiket aztán hagytak meghalni, a szülők felmarkolhatták a pénzt. Gyereket használtak kéményseprésre, értsd: őket lógatták be a kéménybe, mert kicsik voltak, nekik kellett leverni a kormot.
Gyereket verni mindennapos volt.
"“Aki kíméli botját, gyűlöli a fiát, de aki szereti, idejében megfenyíti.”
– Példabeszédek 13:24"
Ez elég beszédes így, nem? 😀
válasza:10, már amelyik. Én ezt nem látom. Egy csomó felnőtt, 30-40-50-es ember lelki roggyant megkeseredett emberke hol enyhébben hol durvábban. És ez egyébként beszéd stílusból is látszik.
Egyébként sokan szélsőségekben gondolkodnak, van a nyald ki a seggét meg néha nem árt egy atyai pofonnal. Vagy nem baj ha kiabálsz vele, nem baj ha egy egy pofon megesik, nem baj ha ronda stílussal beszélsz, nem baj ha ráhagysz mindent, nem baj hogy akármit csinálhat. Na kérem szépen ez baromi rossz hozzáállás. Se nem a régi nevelés nem volt jó, se nem a mostani ráhagyom amit nagyon sokan csinálnak, mert keverik a szezont a fazonnal. Nem attól fog a gyerek lelke sérülni hogy vannak határok, hogy megvan mire érhet haza, hogy a tetteknek NORMÁLIS következményei vannak, de attól fog sérülni ha minden rá van hagyva, vagy épp attól is ha anya állandóan kiabál, állandóan a nemet nyomja és a többi..
Valahogy az emberek mintha nem hallottak volna az aranyközépútról.
Egyébként régen is voltak azok akiknél erősebb volt az anyai ösztön mint az akkori szabályok. Mint pl nem hagyták sírni, vagy nem verték a gyereket, csak mert ez volt az akkori trendi.
De ha még régebbre visszamegyünk, akkor nem is az volt az általános hogy az anya tesz vesz a baba még csak csüng a semmibe hanem hordozták őket (ami ma visszajött és ez tök jó, tehát ez sem új keletű dolog, hanem régről ered)
És ez csak a babakor, ami egyébként meghatározó.
A gyerekkor-kamaszkor is szintén két végletben gondolkodnak pedig ugye ott sem annak kéne a normának lenni.
válasza:#10
Te azt látod, amit látni akarsz. Épp a poroszos nevelést kapott öregek gyűlölködnek, kötnek bele más életébe, és sorolhatnám.
Meg sok könyvet nem olvashattál pl. a régen élt magyarok életéről, családi dinamikájáról.
Ajánlanék egyet: Asszonyok a nagycsaládban.
válasza:Egész a huszadik századig magas volt a gyermekhalandóság, és ez eléggé meghatározta az emberek kapcsolatát a gyerekekhez. Igyekezték kímélni magukat a gyász okozta fájdalomtól, ezért nagyon erős kötődés nem alakult ki a gyerekkel, ennek sok nyoma van a szépirodalomban, népi költészetben is. Ettől még szerették őket, de annyi veszély leselkedett a gyerekre, hogy a gramm méregetés és helikopterezés nem segített volna úgysem.
Egyébként én sem találkozom ezzel, amit írsz kérdező, hogy a mostani anyák 0-24ben szolgálják a gyereküket stb. Szerintem a te köreidben lehetnek ilyenek és talán ezért gondolod, hogy mindenki ilyen.
válasza: válasza:#15
Azért a 43 evem alatt meg én is látom, hog, gyerekkoromban sokkal baratságosabb, nyugodtabb, közösségibb emberek voltak. Ha vegigsétáltál a belvároson nem motyogtak magukban, az eladók udvariasak voltak, nem szemeteltek annyira, sokkal segitőkészebbek voltak es meg sorolhatnám!
Nem értem miért mentek szembe azzal ami egyértelmű? A mosstani társadalom súlyosan hanyatló iranyba halad. Ne mondjatok már, hogy nem így van.
válasza: válasza:Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!