Mire fordítanád a pénzt ebben az esetben?

Jelenlegi helyzetben 1. opció, az én haszonélvezetemmel, vagy ahogy az első írja, saját nevemen, de szívességi lakáshasználat, amíg nem szedik maguknak össze az önerőt, vagy a saját lakást. Utána ugyanúgy ki tudom adni, nyugdíjas évek megoldva.

A 2. opciót kicsit hedonistának érzem, ezeknek általában nincs jó kifutása. 3 lakásból (attól függ hol, milyen lakás) van havi 3-600.000 Ft jövedelem, az kb középkategória, én még biztosan maradnék dolgozni mellette.

Az örökség elosztását a szülők és gyerekek között tartom a legrosszabb ötletnek. Hamar, nyom nélkül el fog aprózodni a pénzt. Jajj most kocsi kell, jajj egy nyaralást megérdemlünk, jajj erre régóta vágytam és hopp már nincs is meg az a teszem azt 30M.

Három jobb lakás értéke azért nem biztosít életetek végéig nyugalmat, pár év alatt el lehet tapsolni.

Én vennék lakást,(ajándékozással, hogy később a hagyaték terhét ne a gyerek viselje) az ingatlan mindig jó befektetés,akár ki is adhatod, amíg nem költöznek be.

2es valaszadó válaszát támogatom.

Majd ha te meghalsz úgyis megöröklik, addig meg még dolgozzanak csak egy kicsit, ne legyen minden a fenekük alá pakolva :)

Nem csak szélsőségekben kell gondolkodni. Kérdezd meg a gyerekeidet, hogy mik a terveik a következő 5-10 évben. Lehet Móriczka ki akar költözni timbuktuba, így neki minek vennél itt lakást. Pistike meg tanyát akar venni a feleségével és gazdálkodni akar. Petikének viszont lehet jó lenne, mert neki jó ott a városban, nem is akar elmenni sehova. Hogy teszel igazságot?

Inkább határozz meg egy adott összeget, mindháromnak ugyan annyit, amivel támogatni akarod őket és ha eljön az idő és szükségük van rá, mert be kell mutatni a bankban az önerőt, vagy akármi, akkor megkapják. Addig meg lekötheted állampapírba vagy valamibe.

A maradék pénzt meg befekteted, vagy elnyaralod, vagy amit akarsz. Jut is marad is.

Nekem két fiam van, mi lakásba fektettünk,jó áron, felújítandó. Szép lassan rendbehoztuk, most albérlet.

Ajándékozási szerződést írtuk,hogy ne kelljen hagyatéki illetéket fizetniük, stb.

Volt szó arról is, hogy kamatoztatjuk valahogy, és amikor kell nekik, megkapják.

De mivel még kicsik voltak, nem tudni mi lesz a jövőben, mire elég. Mert lehet 15 év múlva jó, ha egy önerőre elég.

A lakást meg eladhatja később is, ha mást akar magának. Addig az ebből befolyó összeg meg a miénk.

Nem kell mindenki orrára kötni, hogy mennyit örököltél, és nem is kell annak teret engedni, hogy vérszemet kapjanak. Persze, nyilván a te gyerekeid nem olyanok és jó testvérek, ne is láss más példát, de az életben én inkább azt tapasztaltam, hogy az örökség kapcsán egymást egy kanálban fojtanák meg, a szülőről gondoskodtás kapcsán meg vagy egymásra mutogatnak, vagy az is csak egy ok, hogy az egyik a többit kizárva minél többet marjon ki az örökségből.

Szóval, ha szeretném a munkámat, akkor maradnék a munkahelyemen, de sokkal jobb színvonalú életet élnék, mint eddig. Több utazással, szabadidős tevékenységgel, jobb minőségű dolgokkal. A pénz javát ingatlanba fektetném és kiadnám, fialtatnám. Sose tudni, mire lesz szükség a jövőben, milyen elláttásra szorulok, így én önző módon a saját életemet igyekeznék bebiztosítani belőle, hogy egyrészt senkinek se legyek teher és ne is legyek rászorulva, másrészt tudjam fizetni a segítséget, lakást az igényeimnek megfelelőre szabni. Ha már meghaltam, marakodhatnak a koncon a gyerekek.

" Ha már meghaltam, marakodhatnak a koncon a gyerekek."

Normális szülő nem így gondolkodik, hanem egyforma részben igyekszik biztosítani a jövőjüket. A normális szülő normális gyereke meg örül ennek és nem egymást tépik szét +forintokért.

Igaz, nekem csak 2 gyerekem van, de ha örökölnék teszem azt 30 misit. Abból a 2 gyerek ugyan annyit kapna. Itt pl önerőnek elég 3-4 misi, akkor kapnak a gyerekek 5-5 milliót.

20 millióból meg felújítanánk a házat, (ahogy számolgattuk jelenleg 8-10 millió lenne cakkumpakk) akkor is maradna még, amit el tudok tenni "nyugdíjas" éveimre. Már ha lesz még nyugdíj mire oda kerülök.