Egyesek miért költöznek a szülők nyakára?

Évszázadokon át több generáció élt egy háztartásban annak minden előnyével, hátrányával, tehát ebben semmi újdonság nincs.

A történelem ismétli önmagát, nem mindenki engedheti meg magának anyagilag a különélést - véleményem szerint, akinek csak albérletre telik, az sem engedhetné meg magának, de ez már egy másik téma - de az is tény, hogy az ilyen életforma rengeteg kompromisszummal jár mindenki részéről.

Van, ahol az együttélés tartósan működőképes, van, ahol csak addig élnek együtt, míg a fiatalok össze nem tudnak annyi pénzt gyűjteni, ami egy saját lakás önerejére elég, de ahol csak a kilátástalanság szülte a kényszerű együttlakást és semmi koncepció nincs, az nyilván senkinek sem jó hosszútávon.

Nem tudom, de legalább egy állandó konfliktusforrás lesz belőle.

Szétmegy a szülők nyakán élő felnőttesdit játszó gyerekek idege, szétmegy a szülők idege.

Az esetek nagyrészében megy a vita.

Én pl rhadul nem tolerálnám, hogy 45 évesen alkalmazkodjak a csak papíron felnőtt gyerekem párjához, esetleg még egy gyerek sírását is hallgassam éveken át - és sokan nem tolerálják, aminek kemyénen hangot adnak, csak a "nagyon felnőtt házaspár" kb nem hallja meg.

A többgenerációs együttélés ahol működik az azért, mert annak aki "odaköltözik" 99%-ban nincs beleszólása semmibe. Pl olaszok, a Nonna a szent, amit ő mond az úgy van, a meny meg "így járt".

Ja, ez sem működik, csak "van", de az nem egészséges családi modell, és kicsit sem egyenlőek a viszonyok a családtagok között.

Hát #10-es, nagyon nem állja meg a helyét amit mondasz. Legfrissebb példa baráti körben:

20 év házasság, két általános iskolás gyerek, közösen épített 60 milliós ház, rajta hitel. Megromlott a házasság, és vajon ki költözött el? Anya a két gyerekkel albérletbe. Mert apa szerint nem romlott meg semmi. És ő ott lakik a mai napig, anya meg fizeti a brutál albérletet.

A másik példa a kolléganőm, ahol szintén nekik kellett lépni a gyerekkel együtt, mert ugyan apa öröksége volt az ingatlan, így csak az ő nevén, az már mellékes, hogy anya pénzéből IS volt a felújítás, meg úgy az élet. Nem baj, könnyebb kisgyerekkel albérletbe menni. Csak úgy kapkodnak utánuk.

Kérdező! Manapság átalakultak az igények, az életvitel. Régen valóban együtt élt több generáció, de nem volt az sem fenékig tejfel, mint ahogyan most sem. Amiben különbözött, hogy talán a jóval kisebb igények miatt jobban tudta segíteni a nagy család a fiatalokat akár csak egy telekkel, amire majd felhúzták kalákában a házat. Ma már ez nincs így, és 3 lehetőség maradt:

1. albérlet, ami elég erős kiadás

2. több évtizedig tartó hitel vállalása

3. ha az előző kettőhöz nincs meg a megfelelően fizetett állás, akkor vagy

3.a külföldre költözés jobb élet reményében

3.b költözés a szülők nyakára.

Utolsó eset viszont akkor is lehetséges, ha a szülők erőltetik a majdani gondozás reményében. Ami szintén kétélű fegyver....

Mert nem gondolnak a jövőre, azért. Drága az albérlet, otthon meg kész melegmálé van, a mama mindig rendelkezésre áll, aztán lehet fúrni egymást, hogy a szülők miért nem haltak még ki, hogy a felnőttest játszó kölkök végre egyedül lehessenek a házban.

Valaki írta az olasz példát. Na, úgy tud működni a dolog, másképp nem. Ki is nyírtam volna magam, ha apám nyakára szültem volna gyereket meg együtt kellett volna élnünk. Inkább spóroltam diákkoromtól kezdve és vettem egy kis lakást fiatalon. Ja, hitelből de legalább a sajátot fizettem. Most meg itt vagyunk egy kertes házban családként és nem kell senkihez sem alkalmazkodnunk.