Szülőként Te mit gondolsz arról, ha a felnőtt gyereked külföldre költözne?

Örülnék neki. Én 30+ évesként elég elcseszett, lusta szar vagyok, se nyelvtudásom, se jó munkám, se céljaim.

De mindenkinek azt mondom, ha teheti akkor húzzon el innen, vagy támogassa a gyerekét a külföldi munkavállalásban. Alapból szerencsésebb ha már ott születik a gyerek, ott szocializálódik, helyi lakos lesz.

Alapból egy más világ van tőlünk nyugatra, és sajnos ez az ország láthatóan előre megy a lejtőn nem hátra.

Ez a hálátlanságot meg élet feláldozást viszont sosem értettem. Nem a gyerek választja az életet, hanem a szülő. Felelősséggel tartozik érte.

Ha ez nem tetszik neki, akkor ne szüljön, tegye el a gyerekre szánt pénzt öregkorára, szerezzen barátokat, élje az életét. Azzal sincsen baj.

Jobban örülnék, ha itt maradna. Nem azért, mert a segítsége kell, hanem a rendszeres kapcsolat miatt.

De ha máshol találja meg a célját, növőjét, akkor támogatnám abban is.

Reti ósdi begyöpesedett felfogás a szülők részéröl hogy “hát ezért neveltelek?”

Halo én nemakartam megszületni ugye..de ha már igen nem hogy a rabszolgátok legyek…

Szerbiai. Vagyok

Anyám angliában én németben

Anyám allig várta hogy elhuzzak otthonrol mivel sokkal szarabb nehezebb mint akarhol máshol…és ugye mindenki (normális)a jòt akarja a gyerekének…meg a szüleinek is…

Én pl azzal tisztábanvagyok hogy majd x ég mulva valamilyen szinten ÉN gondoskodok majd anyámrol teszem azt otthonban lesz (ő modnta mindig hogy ha öreglesz ő otthonba szeretne menni ) de szeretném támogatni ugye esetleg fizetni az otthont vagy pénzel támogatni márcsak mert az a legkevesebb amivel viszonozhatom azt a sok évnyi nevelést törődést stb amit ő nyújtott

Egészséges szülő esetében ennek nem feltétlenül kell ilyen gondot okoznia. A mártír típusú szülők szoktak ezt csinálni. A gyereke meg annyira megunthatta ezt, hogy szó szerint a világ másik végére menekül.

Nehéz belekepzelni magamat ilyen helyzetbe, mert számomra nem éppen életszerű egy ilyen költözés.

32 évesen, 18 évvel ezelött költöztem külföldre.

Szüleim támogattak. Évente egyszer hazamegyünk. A kapcsolatot messengeren tartjuk.

Utólag Anyukám elmondta, nagyon féltett. Most már nem.

Bírom, amikor minden szülő azzal jön, hogy "Felneveltelek, ne legyél már ilyen hálátlan, hogy itt hagysz."

Úgy csináltok, mintha a gyerek döntése lett volna, hogy világra jön. Vállaltad, neveld fel, gondoskodj róla, de az, hogy most akkor innentől kezdve örök életre az "adósod vagyok, mert felneveltél" dolgot játsszuk, az nevetséges.

19 éves vagyok, nyáron töltöm a 20-at, és külföldön tervezek. Nincs felsőfokú végzettségem, viszont az a szomorú, hogy külföldön, szakma nélkül, csak nyelvtudással jobban megbecsülnek, mint itthon diplomával. Na ezen kellene elgondolkozni, amikor itthon akarjátok tartani a gyereketeket. Értem én, hogy a rendszeres kapcsolat az jó dolog, és én is imádom a szüleimet, de Magyarországon nincs jövő.

Nyáron indulok külföldre dolgozni, ezt már mondtam is nekik, de látszik, hogy nem vesznek komolyan, pedig én tényleg nem itthon tervezem a jövőmet.. Külföldön sincs kolbászból a kerítés az tény, de még mindig jobb a helyzet bárhol máshol, mint itthon.

Kinek mit intéz a kormánya..