Szülőként hogyan éled meg, hogy felnőtt gyereked egy vesztes, egy lúzer?
Amikor azt látod,hogy sosincs rendes munkája,nincs vagy nem is volt párkapcsolata vagy csak nem tudsz róla.Hogy szociális élete,hogy nem boldog, hogy az élete nem halad semerre. akár otthon lakik a szülői fészekben akár már elköltözött. Bár az már valami.Mindez 30 felett.
Felismeri-e a szülő, hogy valami nincs rendben.
Hogy tekint rá? Hibásank tartja?
Vajon ő maga is lehet hibás a kialakult élethelyzetben?
Ráhagyja?
Elkönyveli,hogy vesztes?
Milyen érzés neki?
rossznak tartja egyáltalán az ilyet vagy csak elfogadja,hogy ki így ki úgy éli az életét?
Esetleg abban hiszemben él,hogy a gyerekének ez jó és nem is tartja lúzernek?
Én így képzelem:
Egymás közt a férj és a feleség
- Úgy látszik, nekünk ilyen hülye gyerek jutott.
Hangosan a harmincéves lúzer “gyermek” előtt
- Ez nem a te hibád, ez a világ rossz.
Szülőként magamba szállnék, hogy mit rontottam el.
Remélem, vagyok olyan jó szülő és példa, hogy ilyen ne történjen meg.
Ez szerintem nagyon komplex kérdés, mert lehet, hogy a gyerek nem hallgatott a szülőre, így akkor nem érzi magát felelősnek.
Ez a luzerség olyan, hogy lehet, hogy neked ez luzerség, de neki nem az. Ez inkább szerintem elfogadás kérdése, hogy képes e elfogadni a gyereket olyannak amilyen a szülő. De ha konkrét példád van kifejtheted, mert lehet olyan, hogy a szülő is felelős azért mert a gyerek nem képes felnőtként önálló életre (az már más kérdés, hogy ő ezt felismeri és elismeri e, mert ilyenkor ugye ezt nem szokták).
Komplex dolog ez.
Ha nincs munkája, keressen. Semmilyen tisztességes munka nem szégyen. A takarítóé sem, a kukásé sem. De a csalóé, a kábítószer-kereskedőé igen. És az, hogy van-e tisztességes munkája, az nagyrészt rajta múlik. Ha kényeskedne, hogy ez ezért nem jó, az meg azért és várná a sült galambot a szájába, akkor keményen megmondanám a véleményemet róla.
Ha nincs párkapcsolata, az egészen más. Lehet, hogy nem akar. Ezt tiszteletben kell tartani. Lehet, hogy saját neméhez vonzódik, csak nem akarja felvállalni. Ezt is tapintatosan kezelném. Lehet, hogy próbálkozik, de nem jár sikerrel. Manapság sajnos nem könnyű ismerkedni. Esetleg próbálnék ötleteket adni, hol, hogyan próbálkozzon, és biztosítanám, hogy egyedül is lehet boldog, míg egy rossz párkapcsolatban rengeteg szenvedés van. És attól, hogy sikertelenül próbálkozik, nem tartanám vesztesnek, lúzernek a gyerekemet.
Boldog így vagy nem boldog?
Ha nem boldog, akkor segítenék, ahol tudok, tanácsokat adnék, amit tudok.
Ha boldog, akkor miért szóljak bele az életébe? Azért, mert nem követi fanatikusan a "25 évesen kell gyerek, 30 évesen házasság, 40 éves korig két gyerek és kifizetni a lakáshitelt, 65 évesen nyugdíjba menni, 80 évesen meghalni" scriptet?
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!