Szülőként hogyan éled meg, hogy felnőtt gyereked egy vesztes, egy lúzer?

Az elettarsam így eli meg:

Felismeri, hogy Nagyon nincs rendben.

Kizárólag sajnàlja, nem tartja hibasnak.

Csak magt okolja.

Probalja biztatni es segiteni neki. (Elutasitas eseten rendszeresen kerdezgeti, zargatja es elvetbe hagyja rá.)

Sajat magat könyveli el vezteskent.

Neki szornyu erzes (gyerek eli tovabb a luzerseget es nem is erzekeli), folyamatosan onsajnalatban fetreng.

Rossznak tartja es szerinte nem elfogadhato a helyzet.

Latja es tudja ez nem.jo a gyerekenek es vagy azt gondolja a vilag kibabaralt szegeny luzer gyerekkel (felnottel) vagy azt, hogy vele babralt ki es o a luzer, aki ilyenne tette a gyereket.

En hasonlo szituban:

Sajnalnam a gyerekem, de megmondanm neki, hogy szerintem emiatt vagy amiatt luzer valoban (ha jogos pl.: munkanelkuli, de nem keres munkat csak otthon filmet nez). Megkerdeznem mi a baja a parkapcsolatokkal. Megkerdeznem kell-e segutseg es miben? (De anyagi segitseggel csinjan bannek, ha latom az o hibaja a munka kerulese vagy hogy tulzoak az igenyei pl.: minimalberrel tengerparti nyaralasra tolem kerne penzt, akkor arra nem adnek).

Igen en is okolnam kicsit magamat, hogy en nem ezt a peldat mutattam vagy hogy miert hagytam, hogy ilyen vagy olyan szakmat valasszon, ha abban nem tud elhelyezkedni, mert tulkepzes van vagy hogy nem.vettem eszre hamarabb, hogy rossz iranyba halad.

De itt renegetg lehetoseg van.

Azert mert kevesbe lenne sikeres, mint en (bar ez.nehez lenne :-) :-) :-))), meg nem akarnek meghalni, hogy hu de bena voltam 18 evig, hogy ez lett belole.