Szülőként hogyan éled meg, hogy felnőtt gyereked egy vesztes, egy lúzer?

Ha neki így jó, akkor nem tartanám lúzernek.

Ha nem jó, de mégsem tesz semmit a változásért, akkor pedig nem tudnám sajnálni.

Van olyan negyvenes rokon, aki non-stop panaszkodik, így szr, úgy szr minden, mégsem lép semerre, mert akkor "ki kell lépnie a komfotzónájából". Jó, akkor ücsörögjön a fosban, csak minket ne fárasszon a nyavalygásával.

Én is 30 vagyok már férfi mert 28 évesen megvolt igaz nem párkapcsolat csak egy szimpla ba...s

Pontosabban a kérdésre a válaszom az hogy nem lúzer csak még nem gondolja hogy elkéne köteleznie magát valaki mellett

Én szívesen járnék már egy 24 és 26 év közötti csajjal mert azoknak már van elképzelése az életről és mentálisan érettek egy tarzós kapcsolat kialakítására van egy haverom ő 31 évesen volt az első és kicsit sem néz ki rosszúl már mint külsőre

Mivel az elsődleges szocializáció a családban történik, azt teljesen a családtagok határozzák meg. Az innen eredő jellemvonásokért teljességgel a szülő felelős. A gyerek azonban leginkább utánzással tanul. Nem azt veszi jónak, amit mondanak neki, hanem azt veszi természetesnek amit lát.

A szülő a szerint viselkedik ami számára természetes. Komoly szintű önismeret kell ahhoz, hogy tisztában legyen viselkedése mibenlétével és annak gyökereivel. E nélkül a tudatosság nélkül nem feltétlen veszi észre ha valami nincs rendben.

Azonban szerencsére van eredendő, velünk született személyiségünk. Ez elnyomódhat de mindvégig bennünk van. Ennek felismerése, és az ehhez illeszkedő helyünk megtalálása az értelmes, boldog élet kulcsa.

A gyermek saját személyiségfejlődésében nem lehet "hibás". Felnőtt korban módja lenne saját személyiségének felismerésére, öntudatosságának fejlesztésére, de csak akkor, ha a gyermekkorából hozott komplexusok nem gátolják ezt. A komplexusok leküzdéséhez mindenképp el kell jutni arra a szintre, hogy az ember felismeri helyzete nem kívánt voltát és változtatni akar azon. Ez indíthatja a keresésre és motiválhatja önnön tudatosságának fejlesztésére.

A lúzerséget általában külső véleményként értelmezzük. Aki megtalálja a helyét arról leperegnek a külső minősítések, legyen az jó vagy rossz. Igazán boldog csak saját nagyfokú öntudatossággal kialakított önértékelésed alapján lehetsz.

Én nem tudom, hogy milyen érzés gyermekedet vesztesnek látni. Az enyém még pici, és eddig azt gondolom sikerül támogatnom fejlődésében, erős alapokat adnom a felnőttkori önálló boldoguláshoz.

A szülő feladata ugyanis az, hogy tapasztalatával segítsen gyerekének megtalálni saját útját.

Nekem ebben annak idején nem nagyon segítettek. Mást, mondhatni mindent megkaptam. Mégis lassan, de talán biztosabban jártam utam. 27 évesen indultam abba az irányba ami most a szakmám. 29 évesen volt az első rendes munkám. 35 évesen volt először szexuális kapcsolatom. 40 éves voltam mikor gyermekem született.

Lúzernek sosem éreztem magam.

Házam, családom, munkám van.

Hallgass Pál Ferit.

Minden előadása elérhető

[link]

Komplexus sokféle lehet. Nem tudok segíteni a megfelelő előadások kikeresésében. Szerintem a "séma" kulcsó általában arra utal.

De alapvetoen a szulo felelossege hogy milyen a gyereke. Mennyire van onbizalma, mennyire egeszseges az onkepe, hogy all a vilaghoz es magahoz stb.. stb.. ha az alapok rosszak nem csoda ha elcsusznak a dolgok.

En elgondolkodnek mit rontottam el, probalnek valahogyan segiteni ha tudnam hogy nem is boldog. Persze felnottkorban kijavitani a gyerekkori hibakat nem egyszeru, de valamit akkor is tennek.

Luzernek en se neveznem a gyerekemet egyebkent