Szerintetek hibásak a szüleim hogy nem vették észre az asperger szindrómámat gyerekkoromban?
27 évesen 2 hónapja diagnosztizáltak már olyan szintű lett a problémám amivel foglalkoznom kellet és magamtól jöttem rá mi a gond amit utána pszihiaterem megerősített.
Egész addig valahogy kin szenvedések között de eleldegeltem kérdések nélkül.
Egész gyerekkorom egy antiszocialis szenvedés történet volt szüleim látták más vagyok mégis inkább úgy voltak vele boldoguljak ha tudok párszor eljutottam gyerek pszichológushoz a fura viselkedesem miatt de azok nem csináltak semmit csak szüleim nyugtattak.
Rengeteg fura dolgom volt amit szüleim láttak én biztos vagyok benne hogy sejtették mert nagyszuleim is gyanakodtak ilyesmire szuleim mégse jártak utána pedig főiskolát végzett nem buta szüleim vannak és a 2000 évek közepéről beszélünk amikor már volt ilyen hogy autizmus.
Rengeteg bennem a kétely sajnos mivel azt gondoltam normális vagyok sok olyan dolgot tettem ami nem volt normális és óriási bajba sodortam saját magam és mindez azért mert más vagyok.
Ha gyerekkorban kapok diagnózist lehet más lett volna az életem mindig ez jár a fejembe.
Gyógyszert csak a diagnozisom után kaptam akor már rég megvolt minden amivel vádolnak.
Pszihoterapian meg voltam 4 alkalommal elmentem én is de nem tudtam ezt fenntartani.ehhez kellene egy felnőtt tudatosag valami tervezés nálam még olyan mély a gond hogy egyedül nem nagyon tudok kimászni belőle
Azért iszom prostizom meg pornót nézek mert ennyi az öröm az életben ha ezt se csinálnam szenvedesem ami így is nagy csak fokozodna.
Örülök hogy túlélek egyáltalán, nemtudok magamon segíteni,sajnos ez egy ilyen alapot.
Sajnos igen ez a helyzet onsorsronto vagyok mert azt a helyzetet amit az autizmusom jelentett egyáltalán nemtudtam soha megoldani se gyerekként se most.ilyen helyzetben mitévő legyen az ember ?
Magam kevés vagyok a gond megoldasahoz kapcsolati hálóm meg nem volt hogy bárki segítsen .
Most egy ilyen alaphelyzet mitévő legyen az ember? Kösse fel magát az első fára ?
válasza:Bla bla bla. Feleslegesen sajnáltatod magad, itt nem találsz olyat, akit érdekelnek a baromságaid.
Mit nem tudsz fenntartani? Elmenni rendszeresen egy terápiára? Lópikulát, csak nem akarod megcsinálni, mert akkor bukik az önsajnálgatás. Egy lusta szar vagy, az a bajod.
Leszarom az örömödet az életben, vannak sokkal rosszabb helyzetben lévő emberek, de mégsem bűnöznek. Igen, a gyerekpornó bámulása is bűnözés, akkor is ha te “nem tudtad” hogy bűncselekmény. Igenis tudtad.
Az autisták pont arról híresek, hogy imádják a rituálékat, nekik nem okoz gondot betartani az időpontokat, szóval ha csakugyan autista lennél (mert nem vagy az), akkor nem keresnél ilyen szar kifogást, hogy jaj te nem tudod tartani a menetrendet. Ugyan màr.
Jaj mitévő legyél. Menj el arra a kva terápiára és szedd be a gyógyszereket.
válasza: válasza: válasza:Magamon kívül itt nincs más áldozat sose bantanek senkit de azt nem turom hogy ártatlanul hurcoljanak meg mert amit ti csináltok az az.
Az autizmusom nem kérdés nem véletlenül van " kapcsolódási zavarom"
Én az igazságért harcolok ti meg a társadalmi hülyeségeitekert amit mantrakent beletek vertek.
Mit kellet volna mondanom? #1274
Ha nem tartom magam bűnösnek nem fogom azt mondani hogy az vagyok hogy csöndben maradjanak egyesek .
Magamat teljes mértékben az alapotom és a körülmények aldozatanak tartom 1 lehetőségem nem volt normális életet élni akor miről beszélünk hogy szabad akarat ??
Tudom azt akarjátok hallani hogy minden az én hibám meg minden egyéni döntéseim eredménye mert ezzel megnyugszik a lelketek hogy megint a büdös pedofilok hibásak stb
De ami velem volt annak közé nem volt szabad akarathoz gyerekkortol kezdve csak pusztán osztoncselekvesek egyvelege egy kezeletlen alapot kovetkezmenyekent amit nem tudtam megoldani.
Nem volt lehetőségem se normális életre nekem ez fáj ezért vagyok dühös a társadalomra.
És ezért nem hagyom annyiban a dolgot isszonyatosan zavaró de egyben erőt is adó dolog ha valakit úgy bántanak hogy semmirol se tehet .
Nálam nem 1 2 rossz döntésről beszélünk hanem arról hogy képtelen vagyok normálisan élni beilleszkedni a társadalomba a pszihologiai problémán miatt .
Innentől csak idő kérdése volt hogy bajba kerülök de ha börtönbe is kerülök és kijovok oké hogy ott nyilván rengeteget szenvedek majd legyetek ettől boldogok, de mivel nálam a problémás dolgok osztonszeruek az alap helyzet nem fog változni.
Azzal van a baj hogy az elveszett gyerekkori szocializáció nem pótolható szerintem.
Ha ugyan úgy éreznék és gondolkodnek mint ti sose lett volna bajom de így normális életre mégcsak lehetőségem se volt soha ez az ami dühíti a lelkem a rendszerel szemben.
válasza:Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!