Mit tennétek az alábbi helyzetben?
Megpróbálom rövidre fogni.
Édesanyám velem lakik. Albérletben vagyok, én fizetek mindent. Már több mint 10 éve nem dolgozik. Tavaly már elérte a nyugdíjas kort, de még csak arra sem hajlandó hogy a nyugdíját elintézze.
Egész nap otthon fekszik boltba sem hajlandó legalább kimenni, hogy ne nekem kelljen munka után. Ugyan ez igaz a takarításra vagy úgy bármilyen otthoni teendőre. Próbáltam vele többször is beszélni. De hát őt nem érdekli.
Így barátaimat sem tudom áthívni, vagy ha párkapcsolatot akarnék abból a szempontból is tiszta gáz az egész. Nyilván csak úgy az utcára nem akarom kidobni. Fogalmam sincs mit kéne tennem, nagyon kellemetlen már nekem ez az egész.
Kérd meg, hogy szedje össze a nyugdíjhoz szükséges iratait, mert már nem bírod anyagilag, és amiért megdolgozott, az jár neki.
Ha ez megvan, foglalj időpontot neten, kérd meg, hogy öltözzön fel utcára- hivatalba, hívj egy taxit, és vidd el a hivatalba (valószínűleg szabadnapra lesz szükséged).
Gondolom tönkre van és depressziós, de először ezt kell elintézni, aztán majd lassanként mást is.
Mi az oka ennek? Nincs valami mentális oka pl depresszió?
Ha csak szimplán lusta akkor nyugodtan kész tények elé lehet állítani, hogy nem telepedhet így rád, neked is van saját életed amit élni szeretnél
#1 A pénzel nincs probléma elég jól keresek, nem erről van szó. Csak emberileg ahogy hozzá áll az egészhez, hogy őt semmi nem érdekli. Hogy otthon van fekszik egész nap, és arra nem képes hogy legalább egy kicsit összetakarítson, vagy legalább boltba kimenjen ha kell neki valami. Inkább megvárja még hazaérek és képes összeveszni velem ha azt mondom fáradt vagyok és nincs kedvem kimenni. És ez a nem érdekel semmi az öltözködésére és mindenre is igaz így nyilván nem szívesen engedek be vendéget sem.
Próbáltam már többször is rávenni, mondtam hogy elmegyünk autóval, de egyszerűen nem tudom rávenni. Mondtam neki hogy legalább az ügyfélkapuját csináljuk akkor meg és a többit megcsinálom neki azon amit lehet. (2 perc séta az okmányiroda) de hát nem ráncigálhatom oda..
#2 Nem tudom mi okozhatja nála ezt egészen kicsi korom óta ilyen. Úgy nőttem fel hogy egy darab szülőire nem ment el még sulis voltam, vagy nem érdekelte hogy milyen jegyeim vannak, megbuktam-e vagy egyáltalán bejárok-e suliba. Max ha a tanár kereste akkor addig hirtelen már érdekelte, legalábbis úgy tett.
Én azzal kezdeném, hogy ki akarsz-,3 lépni ebből? Szeretnél egyedül lakni, hogy aztán kapcsolatod, családod legyen? Vagy csak normalizálni akarod anyukád hozzáállását?
Az első esetben a helyedben beszélgetni kezdenék vele, hogy itt vagy X évesen és ideje partnert találnod, tőle függetlenül élned és ha lesz párod, akkor nem hármasban folytatjátok az életet, tehát kezdjen gondolkodni a megoldáson, mert ketyeg az óra. A gyakorlati részét (nyugdíj, anyagiak, lakhatás) segítesz elindítani és aztán elköszönhettel békében.
Ha vele akarsz maradni továbbra is, akkor szigoríts a mostani renden, mert nem az élethosszig tartó eltartója és szolgája vagy, hanem a felnőtt gyereke, akit zavar, hogy kisgyerekként tehetetlennek tetteti magát.
Hát ha őszínte akarok lenni akkor már kilépnék ebből. Csak fogalmam sincs milyen jó megoldás lenne rá. Mert saját háza nincs, a papírjaiból amit találtam épphogy megvan a minimális ledolgozott évek száma, tehát a nyugdíjábol albérletet nem tudna fizetni, nemhogy még rezsit.
És segítenék persze de azért az sem opció nekem hogy ki tudja még meddig 2 albérletet fizessek, a sajátomat meg még az övét is. Ezért nem tudom mit is lehet egyáltalán ilyen helyzetben csinálni.
Rengeteg nyugdíjas dolgozik, mert muszáj és nem csak fizikai munkát lehet találni, tehát az egészségi állapota sem kifogás. Ezen túl pedig normális igény az, hogy ne te tartsd el élete végéig a saját életed akadályozva ezzel.
Így áll, amit írtam, mondd meg, hogy egy reális időn belül te tovább fogsz lépni, nem éltek együtt tovább, tehát ebben és ebben az ügyben segítesz neki elindulni, aztán hajrá, felnőttként oldja meg.
Neki nulla bűntudata van miattad, te miért sajnálod őt? Nem magatehetetlen, sérült vagy a körülmények áldozata. Simán csak lusta változtatni. Hidd el, meg fogja oldani, de amíg azt hiszed, hogy nem, nem is kényszerül rá.
Őszintén?
Tűrni, hogy ez lesz az életed, mert már az elején elcseszted, hogy ezt engedted ide jutni.
Az utcára rakni úgyse fogod, mert balek vagy, ő is tudja ezt, ezért nem is fog vàltoztatni.
Így öregszel majd meg, anyáddal, család nélkül, ez az igzazság.
#9 Nyilván ismersz. Nem mondanám magam baleknak azért mert nem tettem ki első adandó alkalommal az anyámat, aki még ha nem is tökéletes anya volt de felnevelt a maga módján.. Azért kértem tanácsot mert próbálom a lehető leghumánusabb megoldással megoldani ezt a problémámat. Nyilván végső helyzetben ha nem megy máshogy "kiteszem". Mert nem fogom az életemet tönkretenni miatta.
Másrészt ha annyira balek lennék nem lenne jó állásom, éhbérért dolgoznék egy gyárban, ha dolgoznék és pont fordítva lenne és ő tartana el engem, de nem így van. Szerintem azért mert emberséges vagyok és nem az volt az első megoldásom hogy szia heló én léptem, te meg csinálj amit akarsz nem vagyok balek. De mindenkinek joga van azt gondolni amit akar.
Egyébként pedig a többieknek köszönöm a tanácsokat, mindenkinek ment a zöld.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!