Erre hogy lehet jól reagálni? Vagy mit tennétek ebben a helyzetben?

3 éves koromban apukám meghalt. 4 éves voltam, mikor anya nevelőapámmal összejött. Egyből hozzánk is költözött. Megyeszékhely elit varosrészében laktunk, elég modern házban.

Mig otthon laktam, egész életemet a veszekedés, fizikai bátalmazás, lelki terror jellemezte. Engem is és anyamat is verbálisan is és fizikailag is bántott.

Alapjába véve jóembe, mert értünk dolgozott, megteremtett nekünk mindent, ha jó napja volt ellehetett vele hülyülni, szeretett minket (lett 2 tesóm is). De ha átkattant az agya, akkor semmi sem volt szent, ordított, csapkolodott, verekedett...

Anyám termeszetesen mindig megbocsátott neki és teszi ezt a mai napig is.

24 evesen jőttem el otthonról, nem azt mondom, hogy haraggal, de hirtelen felindulasból.

Nevelőapámmal csak "romlik a helyzet". Míg gyerekkorunkban ugy havi 2-3alkalimmal "őrült meg" max, addigra mára kb minden napra jut valami, amiért ordíthat. Beleköt az élő fába is konkrétan, ha olyanja van.

Volt olyan, mentem fel hozzájuk, épp hülye napja volt, kijelentette többet nem tehetem be oda a lábam, mert nem atjáróház, nincs szükségük vendégekre. Anyám leordította, az ő háza, azt enged be akit akar. Anyámmal úgy viszonylag jó a viszonyom, egyedül nevelőapám miatt neheztelek rá. Hogy egyszerűen 20éve ki kellett volna dobnia.

2 éve meghalt az anyja. Anyámmal eladatta a városi "kúriát", leköltöztek vidékre a szülői házba, a városi ház árábol felujjították fullosra. De ez nevelőapám nevén van, anyámnak nagyjából semmi köze hozzá papíron.

Ma voltunk náluk. Pont elkaptam a bolond napját. Piszkálódott már mikor odamentünk, de nem vettem magamra. Anyához mentem, nem hozzá. Végül addig addig csesztetett, hogy elpattant az agyam, összevesztünk nagyon durván. Anyám próbált közénk állni, de nem ment neki.

Nevelőapám kijelentette, többet oda be nem tehetem a lábam, mert rámhívja a rendőröket. Anyám meg nem tehet semmit, nem az ő háza.

Annyira "rövid pórázon" tartja anyámat, anya nem jöhet hozzánk, pontosabban kb sehova a dolgán kívül. Ha pl elmegy boltba, es egy órán belül nem ér haza, már megy az ordítás...

Tudom, anyámnak kellene lépnie, míg ő ebbe beletörődik, addig nem tudok mit csinálni. Kb 1 éve döbbent rá, hogy ez igy nem jó, de mégis hitegeti magát, mert ha jó napja van nevelőapámnak, akkor viszont öröm és boldogság minden.

Én oda többet nem megyek. Az tuti. Anyám nem jön hozzánk, meg sehova, hogy találkozzunk.

Viszont anyámmal tartanám a kapcsolatot, az unokáit is imádja.

Csak egyszerűen a papucsnál is papucsabb, hogy a sarkára álljon. Én meg nem tehetek érte semmit.