Ez kamaszkori viselkedés, vagy mélyebb a probléma?

A lányommal ma együtt kellett buszozni, es mondta, hogy ne üljek mellé.

A barátai előtt is szégyell.

Az utcán nem szívesen mutatkozik velem, kb 2 éve.

Hozzáteszem, hogy nem vagyok csorba, se mosdatlan, se púpos, nagyon odafigyelek a külsőmre, higiénára, diszkrét smink, szolid öltözet, átlagosnak mondanám magam.

Nem beszélek hangosan, nem hadonászok, nem folyik a nyálam, nem böfögök.

Mégis szégyell a lányom. Eleg fiatalnak nezek ki a koromhoz képest, nem iszom.

Múltkor azt mondta, hogy az a baj, hogy a hajam szőke, es nem barna.

Átfestettem, de nem segített.

A lányom 17 évet tölt en 48 at.

Egyetlen gyermekem, mindent megtettem érte.

Nem haragszom rá, mert szeretem, es barmit tesz nem tudom “meggyűlölni”, azert annyit mondtam neki, hogy ez nem esik jól, es úgy érzem elvesztettem a lányom.

Zsebpenzt adok neki, nem is keveset.

Kisebb korában természetes volt neki, hogy összetartozunk.

Ez így marad, vagy kamaszos “szégyellem az anyám” periódus?