Szülők! Titeket nem zavar, hogy a gyerekeitek eltávolodnak tőletek a kamaszkorban? Hogy tettétek túl magatokat? Nálatok milyen a helyzet?

Szerintem bizonyos fokig normalis ez. A lanyod abban a korban van, hogy a baratok a menok, a szulok meg cikik, akik nem ertik meg oket, akik mindentol tiltjak oket, mintha elfelejtettek volna, milyen volt kamasznak lenni...ez egy idoszak, szerintem is javul majd, evek mulva a helyzet.

En egyebkent tinikent is mindent megbeszeltem anyukammal, de tulajdonkeppen "nem voltam tini" - mindenben hagytam magam befolyasolni, nem lazadtam, semmit nem vivtam ki mmagamnak, suli utan rogton haza mentem, soha nem jartam el a barataimmal beulni valahova, szorakozni, moziba, akarmi. Tulfeltettek. Amikor 17 evesen eloszor azt mertem mondani anyukamnak, hogy nem szeretnek beleulni az olébe, akkor meg nekem kellett rosszul ereznem magam, amiert ennyire megbantottam, nem szeretem mar...

En kesobb ertem meg, kesobb tortent a szulokrol valo levallas, csak a foiskola vegen + miutan elkezdem dolgozni es elkoltoztem vivtam ki a totalis onallosagot. Addigra fogadta el anyukam, hogy normalis, ha nem hivom fel ot minden este telefonon.

Ezt csak azert meseltem el, mert ugy gondolom, hogy ez az idoszak a szulorol valo levallas folyamatanak egy resze, a lanyodnal szerintem most kezdodott, es ez nem baj, mert elobb vagy utobb ugyis megtortenne /mint esetemben evekkel kesobb/, es szerintem neked szulonek akkor is ugyanolyan "fajdalmas" lenne.

Próbálj meg tobb kozos programot szervezni, akar csak egy tavaszi turazast a csaladdal, kozos vasarlast, beszelgetes vacsikor...nem kell tudakolozni, szerintem azzal csak meg inkabb arra osztonzod, hogy ne mondjon el semmit, de meseljen arrol, amirol szivesen beszel.

Biztosan te sem anyukaddal beszelted meg tizenevesen, hogy kapcsolatod van, vagy tetszel valakinek, hanem a baratnoiddel dumaltatok a fiukrol, osztottatok meg a tapasztalaitokat.

Szia!

Nekem a húgom van ebben a korszakban épp és tényleg eléggé rémisztő tud lenni még számomra is, pedig nem én vagyok az anyja. Négy év van köztünk és habár több dolgot oszt meg velem, mint édesanyámmal, azért aggasztó "nem tudni mindenről", főleg, mivel ebben a korban nagyon sérülékenyek a gyerekek. Meg vakmerőek. És keveset gondolkoznak. Ja, és a média is veszélyes hatással lehet rájuk.

De!

Azt gondolom, hogy egy kisebb távolságtartás jót is tehet egy 15 évesnek. Mi, tinik ilyenkor annyira szeretnénk már önállóak lenni :D

Teljesen normális, ha a lányodnak vannak kis titkai. A baráti/közösségi élet különválik a családi élettől és ez teljesen rendben van.

Az talán fontos, hogy tudja, bármikor számíthat rád és ha valamit szeretne mondani/meg szeretné beszélni, akkor tárt karokkal fogadod.

Személy szerint én néhány évvel ezelőtt pont az ellenkező kategória voltam, mindig mindent és rögtön elújságoltam otthon, és őszintén szólva ez nem volt annyira... egészséges. Nem igazán voltak titkaim (amik, bármily abszurd, fontos dolgok) és bár jó volt az extrém közeli kapcsolat a szüleimmel, egyáltalán nem éreztem magam önállónak, inkább egy kisbabának.

Tehát jó a szülőkre támaszkodni, de azért vannak határok!

Egyébként nagyon örülök, hogy vannak szülők akik ennyire figyelnek a gyermekükkel való kapcsolatukra. :)

A lanyommal spec szorosabb lett a kapcsolatom tinikorban

A fiam szinten kezd kinyilni

A kicsi meg csak 9

De szamomra is hihetetlen neha amit irnak itt a tinikrol...