A kamaszoknak kb hány %-kára jellemző hogy nagyobbnak és vagányabbnak akarnak tünni?

Nekem alsósként volt ez a korszakom, tinikoromra kinőttem, most pont, hogy inkább alacsonyabb rendűnek tartom magam, mint a társaim. Nem akarok bevágódni senkinél, sőt, nagyon utálok a figyelem középpontjában lenni. Már hiányzik a gyerekkorom, pedig még félig benne vagyok.

16/L

Változó, de saját példából tudok kindulni, leginkább a srácokról tudok beszélni. Általános iskola felső tagozaton voltunk 21-en fiúk, ebből olyan jó 15-16 unkra ez igaz is volt. Majd középiskolában ez az arány válzotott, olyan 22-őnkből már csak 9-10 en voltunk ilyenek, de azt hozzá kell tennem, hogy infós osztály voltunk, nálunk több volt a visszafogott tanuló(bár így se voltunk szentek). Nekem olyan 17 éves koromig volt ez ilyen mérvadó pontom, hogy hol helyezkedek el a "hierarchiában", de jobb társaságba kerülve ez sikerült lerázni magamról.

Őszinte véleményem az, hogy minél alacsonyabb az érdűtékrendje egy kamasznak, annál inkább hajlandó a vagányt és a fasza srácot adni, csak hogy többnek tűnjön. Direkt nem azt írom, hogy "felnőttesebb", mert a felnőttek is ugyan ilyenek csak nem egy új cipővel hanem egy uj kocsival villognak abarátaik előtt :D

Szerintem ha egy kamaszra annyira lesz jellemző ez a viselkedés, amennyire a szülők képesek voltak a gyereknek átadni egy értékrendet a világból.

A csajokról nem tudok mit mondnai, Ők állandóan vitáztak, gondolom nekik jobban vérre ment xD

Na, megérkezett egy lány is:

Nekem eléggé elcseszte az önbizalmam a nővérem, ezért már általános 1. osztályban azt hittem, hogy egy kis hülye semmirekellő vagyok. Úgy jártam ki a 8 általánost, hogy azt hittem buta és rossz magaviseletű vagyok a 4.7-es átlagommal. Mindenki piszkált, hogy "stréber vagyok", aki nem, az azért volt jófej, mert rólam másolta a házit/tőlem kért tanácsot a kis életéhez.

Középsuliban az első pár hét/hónap úgy telt, hogy mindenki barátja akartam lenni, de láttam, hogy vannak, akik egyedül vannak, ezért odamentem hozzájuk és a "menőbbek" ezért elkezdtek félretenni engem egy kicsit. Utálni senki sem utál kifejezetten (bár tudom, hogy van, aki nem kedvel), de nem vagyok épp népszerű. Ellenben szerencsés osztályt fogtam ki, mert a lányok, akiket nem kedvelek, ők se bántanak amúgy senkit, csak kb ég és föld vagyunk egymáshoz képest.

Magamból azt nézem ki, hogy majd egyetemen élem ki a kamaszkorom és fogok bulizni, inni, pasizni, mert eddig én voltam a kicsi, akit mindentől óvtak és nem volt nagyon kivel mennem szórakozni, de az egyetem tiszta lapos kezdés, ha nem érzem, hogy minden reggel, mikor testhezálló pólóban, sminkben vagy ruhában hagyom el a házat, akkor "bűnt követek el", szerintem sokkal inkább el fogom tudni engedni magam és jobban tudok majd idomulni a környezetemhez és magamat adni.

18/l