Miért nem lehet megérteni hogy nem kell senki?

Mert aztán te tudod látatlanban, 10-es, hogy a kérdező mért utasítja el a kapcsolatteremtést! Még ő maga se tudja! Nem azért, mert így boldog!

Nyilván te jobban tudod 11-es

Veled ellentétben én nem is állítottam, hogy tudom. Kifejezetten feltételezésről írtam, azért javasoltam pszichológust. Nem úgy tűnik a kérdező, mint aki elégedett az életével, ha az lenne, akkor képes lenne lepergetni magáról a szülei nyaggatását.

Kedves 13-as, a 8-as hozzászólásodban viszont azt fejtegetted, hogy: "párosan nagyságrendileg sokkal nagyobb az élvezet, de valószínűsítem, hogy valójában neked is, mint egészséges embernek, szükséged lenne társra", amiről te is jól tudod, hogy ez általánosságban nem jelenthető ki, ez nem egy axióma. Például én is egyedül élek, ezzel együtt élvezem és nem érzem azt a hiányt amit a társnélküliség okoz. Lehet a kérdező is ilyen. Bőven lehet tartalmas, értelmes életet élni így is. Az ezzel kapcsolatos társadalmi elvárások sem érdekelnek semennyire. Tudod attól, hogy az emberek egy része így él, a másik része meg lehet, hogy úgy érzi jobban magát. Na most akkor én is menjek pszichológushoz hogy nem gondolom betegnek magam?

Lehet ilyen, és lehet nem ilyen. A kérdező nem te vagy. Te majd' szétrobbansz az önbizalomtól, inkább túltengésed van. A kérdező ezzel szemben bizonytalan, maga se érti saját magát. Ha nem így lenne, nem született volna meg ez a kérdés. Ha tök jól érezné magát, nem idegenektől kérdezné, hogy mit kezdjen a szüleivel. Lehetőségként vetettem fel, amit írtam, a pszichológus segít tisztázni a szükségleteit. Lehet, hogy nincs szüksége partnerre, de lehet hogy lenne, csak tudat alatt ő úgy véli, hogy őt nem fogadná el senki.