Miért van az a sztereotípia, hogy aki elmúlt 30 éves és nincs senkije, azzal probléma van?

Még csak ezt sem kellett feladnia, amúgy sincsenek haverjai, munkatársai se hívják soha a sörözésekre, mert kiállhatatlan alak. Természetesen rokon, és persze hívni kell, mert ugye mekkora kár lenne, ha megsértődne és nem szólna többé hozzánk. Pár éve minden családi rendezvényen ivós játékokat alapozunk az unokatesóimmal arra, hogy na, most mekkora fasságok fognak kiesni a száján. Volt, hogy kisebb tétekben fogadtunk, hogy vajon hanyadik percben fogja kifejteni világmegváltó és abszolút helytálló véleményét az aktuális agymenés (migránsok, CEU, covid, oltás, háború, gender, pedofilbotrány) nyomán. Vagy épp betriggerelődik azon, hogy valaki valamit csinált. Valaki megszerezte a jogsit? Ha a szüleid ajándékból kifizették, az úgy nem ér! Ja, hogy magadnak fizetted? Honnan volt neked fiatalon ennyi pénzed? Ja, hogy dolgozol... Hol? A mekiben sütöd a krumplit, az a társadalmi ranglétra alja, az összes ember, aki ott zabál, eleve szar, de joggal törli beléd a lábát, mert te még szarabb vagy, a ranglétra alja. Valaki szerzett egy diplomát? Na és, sokkal többet ér egy szép család, mint egy ELTE-s diploma. Mert ezen kívül amúgy mit tettél le az asztalra, adtál gyerekeket ennek a világnak? Hány évet dolgoztál? ELTARTOTTAK a szüleid a tanulmányaid alatt? Chö, hát úgy neki is menne...

Szép család egyébként az, hogy mindenki húzza a száját, ha feljön a neve, a két gyermek, amit a világnak adott, meg a lakcímét, telefonszámát is a lelkünkre kötötte, hogy el ne mondjuk neki.

Akinek van hasonló rokona, annyit tudok tanácsolni, hogy álljatok hozzá úgy, mintha ott se lennétek, mintha egy dokumentumfilmet néznétek az Animal Planeten, hogy "jééé, de érdekesen viselkedik ez az állat", akkor egész szórakoztató.

ON

Mert szerintem van alapja és magamból indulok ki. 30 éves nő vagyok, kimondottan dekoratív ( értsd úgy, hogy a férfiak 90%a megbámul az utcán, rengetegen udvarolnak, a húszas éveimben is minden ujjamra akadt 10 fiú), mégis egyedül vagyok. Gond van az önértékelésemmel, kötődési stílusommal, nem volt apám, mindenkit elüldözök. Egy ideig ez okes volt, de mióta betöltettem a 30-at, pánikba estem. Nyilván mindenki házas vagy komoly kapcsolatban él körülöttem és nem az a normális, hogy egy ennyi éves nőnek nincs komoly kapcsolata. Most azon dolgozom, hogy a lelki gócokat feloldjam.

Szóval igen, nagy valószínűséggel ezen a koron túl, ha valakinek nincs senkinek tartósan, ott gond van a háttérben.

15-ös: akik "felszedik a mindenféle támogatást az államtól", azok nem magukra költik, hanem a gyerekre/gyerekekre. Tehát nekik anyagilag nem lesz jobb. Viszont az országnak igen, mert nem hal ki a népesség. Lesz munkaerő. Ami annak is jó, aki nem él párkapcsolatban.

Nem élhet senki mindenkitől elszigetelve, soha senkinek a segítségét igénybe nem véve. Ehhez viszont emberek kellenek. Ha nem születnek meg, akkor nincs munkaerő.

Irigyled?

Én nem 15os vagyok, de utolsó hagyjad már a hulyeseget:D Szaporodik minden proli, mint a gép, a nőknek max erettsegijuk van, de gyorsan potyogtatnak 3 gyereket, hogy legyen CSOK. Lóg a nő hatan a gyerek, közben rohan a másik után és még az ura tolja a babakocsiban a 3.-at. Viselkedni egyik se tud, üvöltenek a gyerekek a cukrászdában, strandon, étteremben.

Normális, értelmiségi pároknak általában 1, nagyon max 2 gyerekük lesz, akiket normálisan fel tudnak nevelni úgy, hogy eszük is legyen.

Szerintem nincs gond azal ha valaki szűz még én is az vagyok.

38L