Mit tehetek, ha soha, semmiben nem voltam még elég jó az anyámnak? 24/N

20-as: nincs gyermekem. És miből gondolod, hogy nő vagyok?

Talán te is utálod az anyádat és azt gondoltad, hogy ő írta? Vagyis te ismertél magadra?

22-es: visszavonom, hogy nem vagy normális, elismerem, túl erős volt.

De felháborít, hogy te rám szálltál. Látom, te is abba a táborba tartozol, akik soha nem nőttek fel, akik mindig az anyjukkal foglalkoznak, érzik, hogy ez nem jó, de nem tudnak felnőttként viselkedni.

Szegény, szerencsétlen fiatal, aki csak a rosszat tudja látni az anyjában.

Ha nincs gyerekem, attól még lehet véleményem, sajnos olvastam néhány pszichológus álláspontját a témában. Mondhatom, nagyon kegyetlen kijelentések, feltűnési viszketegségből.

Ha valaki igazán felnőtt, akkor még egy elvetemült bűnöző anyát is képes kezelni, és nem itt rinyál a közösségi oldalon.

Szakadj már le rólam, és ne rám vetítsd már ki a saját nyomorodat.

Most jött meg? Na nem az eszed, mert az sose fog