Miért kell kiakadni azon, hogy "összetörtem" a telefonomat?

Igazából is nem törtem össze. Annyi történt, hogy egy este úgy aludtam be a kollégiumban, hogy valami videót néztem, a telefon az ágyamban maradt. Reggel ahogy felkeltem, láttam, hogy nincs az éjjeli szekrényen, gondoltam valahol az ágyon van, próbáltam megkeresni még cekve. Nem találtam, gondoltam körbenézek az ágy körül. Ahogy felületem, elég nagy lendülettel felemeltem a kezem, nem vettem észre, hogy ott a telefon, szóval repült vagy egy métert, majd képernyővel lefelé földet ért a csempén.

Egyébként semmi baja nem lett a telefonnak, az üvegfólián lett egy keresztbe-törés az egész képernyőn keresztül. Kb hajszálnyi vastag, bizonyos szögből látszik, kicsit zavar, de annyira nem vészes. Már rendeltem új fóliát, de még nem érkezett meg, szóval még a sérült fólia van a telefonon.

Anyám viszont ezt meglátta, azt hitte, hogy valaki elvette a telefonom és az törte be (mer' ugye teljesen valószínű, hogy én, a bulizni nem járó huszonéves, ilyen helyzetbe kerülök), hát fel kell jelenteni. Na mindegy, megmondtam neki, hogy semmi extra nem történt, csak leesett az ágyról, faggatott, hogy mi történt, mondom bealudtam, és reggel véletlen levertem (azt az egy méteres repülést nem részleteztem :D). Erre nekemállt veszekedni, hogy én nem becsülöm meg a dolgaimat, mit képzelek magamról, teljesen beteges vagyok, hogy telefonnal alszok. Meg lecseszett, hogy mi az, hogy már "megint" "ripityára törtem" a telefonom. (Az előző két telefonom se tört el, csak enyhén sérült a fólia, ennél komolyabb sose volt) Konkrétan az van, hogy hazajöttem, és valahányszor látja, hogy használom a telefonomat, megjegyzéseket tesz elég negatív hangnemben, hogy "szét van törve" a telefonom.

Miért kell ezen problémázni?

Jujj, lett egy repedés a fólián, borzasztó... Ráadásul amúgy is magamnak fizettem az összes telefonomat, ami valaha volt. Neki szerintem egészen mindegy kéne, hogy legyen.