Ha nem tudom feldolgozni/belenyugodni?

"Már azon gondolkodtam, lehet régen is ilyen volt, de ő is beleragadt egy kényszerhelyzetbe."

Miért mentegedted a bántalmazódat? Anyád szabad akaratából döntött úgy, hogy egy szemétláda lesz veled. Az lett volna a feladata, hogy normálisan bánjon veled és semmi sem menti fel azalól, hogy egy mocsok volt. Nem évtizedek múlva kéne normálisan viselkednie.

Nem kell megbocsátani. Az anyád saját döntése volt a verbális abúzus - most persze már játssza a jó anyukát, mert idősödik és fél, hogy egyedül kell meghalnia.

Engem is bántalmazott a saját anyám. Lassan 10 éve nem láttam, és örülhet,ha a temetésére elmegyek.

Próbálta felvenni velem a kapcsolatot,felhívott, beszéljük meg - azért a pfátlanságnak is van határa.

#4 A poftálanságnak pont nincs határa.

Szép dolog ez a megbocsájtósdi, abban az esetben, ha a vétkes bocsánatot kér és vállalja a tettei kötkezményeit.

Anyád bocsánatot kért tőled valaha is? Próbálta helyrehozni, azt amit elcseszett? Mert ilyenkor jön, hogy körömszakadtáig tagadnak, hogy "á, nem is úgy volt az." "Te emlékszel rosszul". Vagy ami mégrosszabb, hogy egyenesen jó dolognak tünteti fel a bántalmazást, hogy az a te érdekeben történt.

Sokak szemében még mindig csak az a bántalmazás, ha agyba-főbe vernek, holott a verbális agresszió sokkal mélyebb sebeket tud ejteni. Sok bántalmazó szemétláda szépen zárójelbe tesz több évtizednyi szemétséget, mintha mi sem történt volna.

Nézetem szerint nem kell várnod arra, amíg anyukád bocsánatot kér tőled.

Ha úgy látod, hogy megváltozott (talán az új párjának is köszönhetően), akkor fogadd el olyannak, amilyen. Ha tovább is jó lesz a kettőtök kapcsolata, akkor idővel elmúlnak a Te fenntartásaid is.

Vallom, hogy nem szabad a múlt eseményein rágódni, hanem tudni kell alkalmazkodni a jelenhez (és ezt néhányan nem így gondolják. Sajnos.).