Miért "kell" egy gyereknek hálásnak lennie a szüleinek?

Szerintem ez nem feltétlen elvárás kell, hogy legyen, sőt magam részéről nem is szeretem ezt a kifejezést. Egyrészt, aki gyereket vállal, az első sorban felelősséget vállal és tisztában kell(ene) lennie azzal, hogy egy gyereket fel kell nevelni, hiszen nem a gyerek kérte, hogy megszülethessen. Másodrészt pedig a kölcsönös tisztelet az, ami nagyon fontos lenne. Természetesen egy gyereknek kell korlátokat szabni, viszont egy szülőnek azt is el kell fogadnia, hogy idővel a gyereknek ki fog alakulni a saját személyisége, amit illik tiszteletben tartani. Nekem például a szüleimmel nagyon jó a kapcsolatom. Mindent megadtak és minden elképzelésemben támogattak és természetesen megpróbáltak arról is lebeszélni, ha valami bődületes baromságot akartam csinálni. Nem a hálát várják el tőlem, mindössze ugyanazt a tiszteletet, amit ők is megtesznek az én irányomba.

Szerintem sem "kell", és bizony vannak sajnos olyan szülők, akiknek nem is lehet hálásnak lenni. Önmagában azért, hogy világra hoztak, nem kell hálálkodi. Ezt butaság is elvárni. A szülőség nem ott kezdődik, hogy "meg tudsz-e csinálni" egy gyereket (arra kb. bárki képes), hanem minden mással, ami ezután jön. De hogyha jó szüleid vannak, akik szeretetben neveltek fel és gondoskodtak rólad, akkor amúgy is erőltetés nélkül érezni fogsz valamiféle hálát emiatt. Nem hiszem amúgy, hogy ezt nagy szavakkal vagy gesztusokkal kellene kifejezni, bőven elég, ha olyakor felhívod őket, és beszélgetsz velük úgy, hogy tényleg odafigyelsz rájuk, érdeklődsz feléjük. Vagy beugrasz hozzájuk egy délutáni kávéra. Vagy felköszöntöd őket a névnapjukon, stb. Ezer meg ezer apró kis gesztus van, ahogy ki tudod fejezni a szereteted feléjük, ahogy kicsit vissza tudsz adni abból a gondoskodásból, amit kaptál.