Apámat nem érdekli mi történik velem?
Próbálom rövidre fogni.
Mostanában egy nehéz időszakon megyek keresztül,és ez meg is látszik rajtam. Motiválatlan vagyok,már alig járok ki a barátaimmal iskolán kívül,csak hazajövök és telefonozok,alszok aztan az egész kezdődik előlről.
Soha nem voltam ilyen,mindig társaságkedvelő ember voltam,bár szerettem egyedül lenni néha de sokat járkáltam ki még télen is.
Nem tudom elhinni hogy apámék észre se veszik rajtam,hogy segítségre van szükségem...soha nem volt rossz szülő egyikőjük sem,de úgy érzem leszrják mivan velem pedig elég lenne ha csak beszélgetnénk erről az egészrol.
Ehhez képest egymáshoz se szólunk hiába vagyunk itthon,csak fekszik a kanapén vagy dolgozik,velem már szinte soha nem foglalkozik. Miért van ez?
Erre mondják, néma gyereknek anyja sem érti a szavát.
Ha valami kell, szólj nekik.
Azt is hihetik, hogy ez a kamaszkorral jár, és ezért nem is gondolnak problémára.
Ti, kamaszok nagyon fel tudjátok adni a leckét a szülőknek, sokszor nehéz ezt jól kezelni; mert ha kérdez az ember, akkor az a baj, mert ez már a ti 'dolgotok', elég nagyok vagytok...stb.; ha meg nem, és elkezdik tiszteletben tartani a magánéleteteket, akkor az a baj, hogy nem törődnek veletek...
Egy biztos: a felnőttek világában sem lesz másként. Senki nem fogja minden rezzenésed figyelni, hogy a problémáid elé menjen, és átsegítsen a nehézségeken.
A kommunikáció viszont nagyban segít, hogy megértsük egymást, és kezet nyújtsunk annak, akinek kell. Biztos vagyok benne, hogy ha megnyílsz, akkor közösen meg tudjátok oldani a problémát.
5-ös!
Te melyik kérdésre válaszoltál!?
Kikoptem a kaját véletlenül 🤣🤣🤣
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!