Feladnád a jelenlegi életed anyukádért?

Részvétem anyukádnak, biztos nagyon nehéz lehet most neki.

Viszont én semmi esetre sem adnám fel az életem. Ez a másfél év hamar elszáll, majd nyugdíjasként a közelben vesz egy házat és akkor sűrűbben rá tudsz nézni.

Az én szememben te vagy az igazi férfi. Mert törődsz édesanyáddal.

Egyáltalán megfogalmazódozt benned a kérdés.

Ennek ellenére nem biztos, hogy ezt a megoldást választanám. Másfél év nem sok idő. Lehet addig inkább gyakrabban látogatnám. Ha neked biztos egzisztenciád van, ami ráadásul felfelé is ível...nem biztos hogy ezt feladnám a mai világban. Édesanyád nem tudná közelebb költözni?

Nem adnék fel mindent. Lelkileg tudod segíteni azzal, hogy felhívod. Ha valamit intézni kell, telefonálni, e-mailt küldeni, online ügyet intézni-ezekhez nem kell ott lenned. Ha arrébb kell pakolni valamit, hétvégén megcsinálod, ha úgyis mész (amivel egyébként sokat segítesz neki). Amúgy édesanyád, ha jól értem, aktívan dolgozik, azért valamennyire el kell boldogulnia.

Ha úgy érzed, hogy jobb lenne közelebb, akkor se ugorj bele semmibe. Költözhet ő is a közeledbe, vagy kereshetsz melót a másik városban - de akkor fogadd csak el, ha kielégítő szakmailag és anyagilag is. És ne költözz össze vele.

Nem tudom, 34-es, az aki feláldozná a jövőjét és a leendő családját mert anyuka zsarolásának enged, nem "igazi férfi", hanem egy önálló döntéseket hozni és határt húzni képtelen gyerek.

Más az, amikor átmész heti 1-2x anyádhoz, mert szereted és jó beszlgetni vele meg más odaköltözni, mondván "magányos szegény". Igen, ez a nő baja, de egy embernek kellene saját életének is lennie, ami nem arról szól, hogy anyukát szórakoztatom munkaidőn kívül.