Amikor beszelek anyamhoz a jelenlegi kihivasaimrol, nehezsegeimrol, a telefon megcsorren és mar nem is erdekli amit mondok, ez, hogy ne essen szrul?

Minél nagyobb vagy, annál jobban meg kell oldanod a dolgaidat, a szülőre kevésbé támaszkodva. Nem lehet hogy úgy véli: (a bunkó viselkedése mellett: hogy magad kéne boldogulnod az adott dologgal?

mert alapbol nem érdekli, csak épp nem tud massal foglalkozni.

Én is így vagyok, már inkább nem mondok semmit. Csak arra figyel igazán és abban segít, amiben érdeke van.

Neked kell visszatérni rá.

Nekem is ilyen volt nagymamám.. Aztán szépen lassan csökkent a kommunikáció, mert minek. Úgysem érdekli. De a párom anyja is ilyen: megkérdezi, aztán az első adandó alkalommal közbevág és onnantól a saját nyomasztó hülyeségeiről beszél. De akkor minek kérdezi meg????

Semmi, ne vedd magadra, én anyám is ilyen, hogy is mondjam? Távolról szeret engem, de szeret, sokszor éreztem mellőzve magam, de megértettem, hogy ő is csak egy ember, nem szuperhős, ahogy gyerekként hittem. Igazából anyám a legjobbat akkor tette velem, amikor a legjobban ellökött magától, onnantól határoztam el, hogy miattuk nem fogok Magyarországon maradni, onnantól kezdtem el felnőni, persze akkor rohadt szarul esett, de mostmár nagyon hálás vagyok neki.

Nyilvánvalóan eshet rosszul, ki mondta, hogy nem eshet? Csak nem mész vele semmire, már rég rájöhettél volna, hogy nem futunk olyan szekér után, ami nem vesz fel. Őt nem érdekli, tehát nem beszélgetsz vele. És mindjárt nem fog rosszul érinteni, mert nem lesznek elvárásaid. Ő ilyen, nem fog megváltozni. Mással beszélgess.

Anyám is hasonló. Nem figyel,nem hallgat végig. Engem nem érdekel. Hiába szóltam, nem változott semmi.

Te meghallgatod őt?

Hát de most hívják csak nem fogja nem felvenni, lehet, hogy fontos, munkából is hívhatják. Ne szívd mellre szerintem és nyugodtan mondhatod neki, hogy te még beszélgetnél vele arról amiröl elkezdtetek beszélgetni.