Amikor beszelek anyamhoz a jelenlegi kihivasaimrol, nehezsegeimrol, a telefon megcsorren és mar nem is erdekli amit mondok, ez, hogy ne essen szrul?

Tudom miről beszélsz, és sajnálom, hogy te is ebben vagy.

De te, ha szerencsés vagy, akkor a telefon nem csörren meg, és neked az az illúziód lehet, hogy anyád hallgat téged. De az én anyám megkérdezi, hogy mi volt ma? Történt valami érdekes? - és utána szó szerint kimegy a szobából. Már volt, hogy hülyeségből el kezdtem mondani, hogy lelőttem az összes osztálytársamat és az igazgatót, de szó szerint nem jutott el hozzá amit mondtam, és a mondat közepén kiment a konyhába. És még a telefon sem csörög soha, csak őt nem érdekli hogy mi van velem. És én még felnőtt sem vagyok, a magam kis 16,5 évemmel.

Szóval együttérzek veled, sajnos nagyon ismerős, hogy egy lakásban élünk, mint két idegen.