Léptél már meg nagy veszekedés után és nem adtál magadról életjelet hetekig/hónapokig?

"Azt mondta hogy dögöljek meg."

Erre te mit válaszoltál és mit tettél?

Ez már nemcsak a veszekedésnek, hanem a kapcsolatnak is a vége, a befejező mondata volt, ugye?

Sajnos az efféle mérgező embereknek nagyon szelektív a memóriájuk... ennek okán nem is értem, miért nem gyógykezelik őket.

Pl. nagymamám, amikor kicsik voltunk testvéremmel, épp nála voltunk és összeveszett anyámmal a telefonban, utána rajtunk élte ki a lelkiterrort. Nem szólt hozzánk, de előtte azt is mondta, hogy soha többé nem akar minket látni és nem kellünk neki... hát most felnőtt unokaként ha szembesíteném, letagadná, de évek óta nem is járok már hozzá, ahogy gyerekkoromban kérte.

Igen, miután a számos kérésem ellenére is ment a számondkérés, cs.szegetés, az életembe okoskodás.

Akkor félévre ignoráltam őket, köszönjék maguknak.

Aztán persze jött a "hálátlan vagyok" és társai mélben, mert telefonra, messengerre nem reagáltam.

Az ő bajuk, ha nem 10 évesként kezelnek 30 éves létemre, hanem felnőttként, akkor nem b.szom rájuk a képzeletbeli ajtót.