Apám kiállhatatlan. Hogyan lehetne normálisan kezelni a helyzeteket, hogy ne legyen veszekedés?

Engem iszonyatosan idegesít hogy mindjárt mindenért ordibál, hőbörög. Teljesen értelmetlen dolgokon. Tegnap azon vesztünk össze a kocsiban, hogy látta egy tök idegen nő próbál bemenni a patikába este, zárás után kb. 10 perccel. Elkezdett ordítozni hogy ezt ő nem hiszi el, hogy ilyen hülyék vannak, mit csinált egész nap hogy pont most akarna bemenni stb. Szó szerint ordibált a kocsiban emiatt. Én mondtam neki hogy hagyja már, nem is ismerjük, miért zavarja őt ennyire hogy egy tök idegen mit csinál, mikor hova megy. Jött a válasz hogy mert elvárná hogy ilyenkor legyen nyitva. Mondom nem várja el...Na erre hogy ő azt mondta elvárná, nem azt hogy elvárja,én kiforgatom a szavait, kötöszködöm megint. Na ezen jól összevesztünk aztán. Hogy minek kell nekem mindenbe beleszólni, meg hogy onkoskodom stb. Állandóan csak beszólogatok neki, csesztetem. Ez igazából az szokott lenni, hogy mikor elkezd ordítani én szoktam neki mondani hogy miért kell? Meg az igazi maradi, ítélkező felfogásait ha előveszi, akkor próbálom megláttatni vele hogy nem feltétlenül direkt olyan a másik stb. Mert folyton ítélkezik másokról. Hogy ez ilyen rohadék, olyan seggnyaló, ilyen hazug stb. Ha én masképp látom a dolgot ő azt nem bírja elfogani, egyből álszent leszek. Ha meg én merek néha panaszkodni a munkahelyemről akkor azért megszól. Néha megszoktam kérni ha esik az eső hogy hozzon haza vagy vigyen el dolgozni. Akkor is csak vergődik rajta, Istenemezik hogy már megint, miért nem lehet szólni előbb. (Hát mert nem tudom mikor fog esni.,XD) Ilyenkor szerinte mondanom kéne előtte való nap hogy HA esik, eljönne-e értem. Ezzel is tudom mi baja van. Az hogy neki munka után ha hazaér első hogy szisszen a sör. Onnantól hogy délután hazaér egész estig iszik. Minden egyes nap. Ha merünk tőle kérni valamit az is baja, úgy hogy 10 éves kormtól nem is volt itthon. Anyával ketten voltunk. Tavaly jött haza de szerintem jobb volt még nem volt itthon. Azóta mindig a feszültség, a veszekedés van. Szinte mindig miatta. Anyám tudja hogy ő a hibás, mégis elnézni neki. Van hogy rászól hogy most mi baja van megint? Aztán ennyi. Nekem meg csak azt mondja ne törődjek vele mikor ilyen. De teljesen olyan mintha direkt engem pécézne ki állandóan. Engem cseszeget, nekem szólogat be állandóan és még ő van megsértődve.Olyanokat talál ki rólam ami nem is igaz. Mikor tanultam, és most is bármit csinálok a szobámban, akkor szerinte mindig csak döglök az ágyon. Egy időben az volt a szava járása hogy aszalódok a szobámban. Meg gúnyolódnak hogy a szobám Trollvacok meg ilyenek, mert zárva van az ajtó ha bent vagyok... Azt érzem kezd reménytelen lenni a helyzet, és akármennyire is szeretem a házunkat, a szobám, és lenne is hely bőven, lehet el kellene innen költöznöm ha semmi sem változik.