Mit csináljak, ha anyám levegőnek néz?

#7 Ahogy írtam, nem az érdekel, hogy hogy előzzem meg a veszekedést. Én nem szeretném megelőzni, a legtöbbet nem is lehet, vagy ha meg lehet, akkor úgy, ahogy nem szeretném. Rövidre tudom zárni a veszekedést, legalábbis annyira, hogy nincs üvöltözés, és az zárul azzal, hogy akkor levegőnek vagyok nézve órákig/másnapig.

Csak hogy példákat mondjak, várok valami fontos értesítőt, de még két-három héttel azelőtt van, mint amire ki van írva az, hogy küldik. Anyám meg három héttel a kiírt dátum előtt már ki van a témától, ekkor már napi szinten üvölt velem, hogy miért nem tudom, hogy mi az eredmény, nem is figyelem az értesítőt, csak azt hazudom, hogy figyelem, felelőtlen vagyok, könnyelmű vagyok, "túl könnyen veszem", stb. És akkor órákig tudja nyomni az üvöltést, hogy mit tudom én, miért nem kaptam meg elsején az értesítőt, aminek a kiküldési határideje huszonötödike. Ha meg üvölt és levegőnek nézem, akkor rosszabb, tovább nyomja. Ha ígyis-úgyis kiabál, akkor meg már inkább beleállok, max negyven perc és eljut oda, hogy jó, levegőnek néz, nem szól hozzám, amúgy meg tolja ÓRÁKIG. Hát a fszom fog nem beleállni ilyenkor a vitába és hallgatni órákig a kisebb megszakításokkal való kiabálást.

Vagy ugye ott a korábban részletezett indokolatlan kioktatás-okoskodás. Semmi kedvem fél órás magyarázatot hallgatni arról, amit én magam mondtam pár perccel azelőtt egy mondatban.

Vagy a másik az, amikor kiabálással akar elérni dolgokat. Pl szerinte túlságosan teli volt egy nagyobbacska hátizsákom ahhoz képest, hogy egy éjszakát aludtam egy barátnőmnél. Azzal még semmi baj nem lenne, hogy megkérdezi, hogy mi van nálam. A baj azzal van, hogy már ezer ilyen alkalomnál elmondtam, hogy nincs teli, az táska anyaga tök merev, ha az aljában van cucc(ottalvós esetben pizsama, másnapi póló, pénztárca+iratok a vonatozáshoz, egy könyv a vonatozáshoz, meg max nasi), meg az első nagy zsebbe esernyő, százas zsepi, egy csomag betét, meg egy random adag tampon, akkor úgy áll, mintha full tele lenne a táska, miközben van benne egy nagy légüres tér. Ezerszer elpofáztam, hogy ez ilyen, és meg kell kérdezni ezeregyedjére is. Oké, ezt még le lehet nyelni, ha türelmes az ember - én egyébként ennyire nem tudok türelmes lenni, ha magát értelmesnek tartó felnőtt embernek ugyanazt az egy, egyébként irreleváns dolgot ennyiszer el kell magyarázni. A nagyobb baj az, hogy minden alkalommal ebből veszekedést csinál anyám, mert nem hiszi el, hogy tényleg az van a táskámba, amit mondtam. Ha nem akkor kezdi el tolni a veszekedést, amikor megyek el otthonról, akkor akkor, amikor hazamentem. Ha nem reagálok, akkor rosszabb, mert azon is felhúzza magát, és tovább kiabál. Ismét, a franc se akarja hallgatni. Arra nem fogom rászoktatni, hogy ha kiabál, akkor bizonygatom az igazam, tehát a példánál maradva, nem kezdem el a táskám tartalmát mutogatni. Nem azért, mert pizsamán, pólón, stb-n kívűl valami titkolni való lenne a táskában és hazudok róla, szimplán azért, mert privát szvéra. Engem senki ne számoltasson el arról, hogy mi van a táskámba, nem szoktatom rá arra, hogy megteheti. Tehát beleállok a vitába, rövidebb a kiabálás, mintha nem tenném, csak ugye a levegőnek nézés a vége.