Mit gondoltok az olyan szülőkről, akik a 250-300 millió forintos vagyonuk ellenére 0, azaz NULLA forinttal támogatják a felnőtt, már dolgozó gyermekeiket a mamahotelből kiröppenésben, mondván, hogy nincs pénzük a gyermeiket támogatni?

Kamaszként állandóan azon nyávogtok, hogy ti önállóak!!! vagytok, nektek nem kell semmi apátoktól, aztán felnőve meg követelőztök, hogy de "nem ad pénzt".

Miért kellene? Van saját kereseted? Van. Akkor?

Tehát esélyesen otthon lakhattál az egyetem alatt, kötve hiszem, hogy a kaját, rezsit is kifizettették veled (de most találd ki utólag, hogy így volt), a teljes fizetésedet félretehetted. Ez alsóhangon egy 3 éves időszak.

Muci, akkor most számold ki, mennyibe került volna csak az albérlet erre a 3 évre! Ha már te ennyire baromira szeretsz kalkulálni a szüleid által megkeresett pénzzel…

Kedves kérdező, az én szüleimnek sem voltak igazán anyagi gondjai, és engem 3 testvéremmel tisztességesen felneveltek, mindannyiunknak diplomája van, és tisztességgel megélünk.

Én azt gondolom, hogy ennél többet nem igazán lehet elvárni a szülőktől, ha esetleg többet adnak MAGUKTÓL, KÉRÉS NÉLKÜL, akkor azért csak nagyon hálás lehetek, de eszembe nem jutna követelőzni, vagy azon gondolkodni, hogy NEKEM MI JÁR a szüleim vagyonából.

Én is hitelre vettem az első lakásomat, és több évre külföldre mentem dolgozni, így tudtam kifizetni a hitelt - szüleim egy fillért nem adtak bele, de nem is kértem őket.

A te helyedben én inkább abba gondolnék bele, hogy én 22 évesen többet keresek, mint a magyar emberek fele, és ezt többek között annak is köszönhetem, hogy a szüleim tisztességgel felneveltek és diplomát adtak a kezembe - ez utóbbit például a legtöbb magyar ember nem mondhatja el magáról.

Fú, komolyan. A válaszok alapján sajnálom az ilyen jómódú szülõket. Ôk már nem is lehetnek jó szülôk, ha nem pénzelik a végtelenségig a gyereküket?

Az én szüleim nem gazdagok, gondosan takarékoskodva felneveltek engem és az öcsémet. Egyetemet végeztünk, saját lábunkra álltunk. Nem kaptunk se lakást, se házat, se kocsit. Nem is tartottuk soha a markunk, hogy kéne, hiszen nem is lett volna mibõl. Viszont megtanítottak minket takarékoskodni.

Mindkettõnknek lett saját háza, lakása. Én külföldre költöztem, itt jól boldogulok. Öcsém Magyarországon, pont Budapesten szerzett állást, és vett lakást, igaz hitelre. Mindkettõnknek már családja van. Nincs anyagi gondunk. Sose gondoltam, hogy a szüleink ne tettek volna értünk eleget, pedig nekik se volt sok. Furcsa elképzelni is, hogy más meg a szülei megtakarítását lesi, ahelyett, hogy körbenézne, milyen lehetôségei vannak saját magán segíteni.

"anyám s*gge alá raktak a szülei 2 lakást és 2 autót is, apám meg kiélvezte anyám anyagi helyzetét, ezekért a javakért egyiküknek sem kellett megdolgoznia"

Szóval lenézed a szüleidet, de azt várod, hogy ők is alád tegyenek ezt-azt.

Bocs, egyébként mit jelent az, hogy lefumigálni?