Azokhoz a szülőkhöz szól a kérdésem, akikkel még velük lakik a már felnőttkorú és dolgozó gyermekük! Ti mindig tudni akarjátok, hogy hová megy, mit csinál, kivel találkozik a gyerek?

Én, mint felnőtt korú gyerek magamtól elmondom ezeket. "Találkozok xy-nal, csak ide megyünk. Nem tervezek sokáig maradni."

Ha csak egy köszönéssel kifordulnék az ajtón se szólnának érte. De nekem annyira alap lett az évek alatt, hogy ezeket elmondom hogy fura lenne ha nem tenném. Pedig nem kérnek számon vagy nem csesznek le. Szimplán ők is elmondják ha ők mennek valahova, ami jól esik. Még akkor is ha csak az 5 percre lévő postára szaladnak le.

Együtt élő családtagoknál ez teljesen normális. Én is megmondom, a férjem is. Nyáron, ha a családi nyaralóban vagyunk, akkor a 87 éves apám is.

Nem tudom miért kell ezen ennyit problémázni itt. Költözz el, élj egyedül és a lőtéri kutya sem kérdezi meg, hogy hova mész és mikor jössz.

Csak egy példa: a 19 éves gyerekem ma elment itthonról. Átment egy barátjához (megmondta melyikhez) és onnan mennek tovább és találkoznak a haverokkal. Tudom kik a barátai, ismerem a baráti körét, de azt nem tudom, hogy ma este pontosan kik lesznek ott, és nem is fogom megkérdezni.

Elvárom, hogy szóljon, ha elmegy és azt is, ha nem alszik otthon, vagy elutazik - oda-vissza, nekem is alap, hogy ezeket elmondjuk.

Nem kontroll, egyszerűen alap tisztelet a másik irányába.