Aki korán elvszítette az anyukáját/szüleit, kevésbé tud együttérző lenni pl. a párjával ha a szüleivel való viszony kerül szóba?

Arról volt szó, hogy a húga anyósa közel lakik, nem kell furikázni, a kérdezőé meg messzebb lakik és kell. A drága kisfia meg persze ugrik és autóztatja, nehogy már a mami megmozduljon egyedül.

Tehát igen, a fiataloknak kell elmenni értük, mert mamikának leszakad a gyűrű az ujjáról, ha önállóan kell közlekedni.

"Heti kétszer ott dekkolni valakinél egyszerűen indokolatlan, akkor is ha családtag. Nincs jobb dolga a szülőknek"

Miért mi jobb dolog van amúgy annál, minthogy látod a gyereked fél órára? 😆😆😆

Utolsó, ha dolgozol, akkor például pihenni. Ha van hobbid, akkor egy kicsit azzal foglalkozni. Fél óra semmire sem elég. Inkább ritkábban van együtt a család, de akkor van idő rendesen mindenre, nem csak belecsapunk egy dologba aztán ennyi volt. Tudod van a mennyiség meg a minőség.

Még az a szerencse, hogy apám nem olyan megkeseredett függő, hogy csak akkor tud életben maradni, ha örökösen velünk van, hanem képes egyedül is ellenni, vannak barátai, hobbija, elfoglaltságai. Elég szomorú, ha valaki képtelen leválni a felnőtt gyerekeiről és mindig a nyakában lihegne egy fiatal párnak, akiknek az együtt töltött idő fontosabb, hiszen nem anyu-apu az életre választott társuk.

33, igen, dolgozunk mindketten.

De továbbra sem értelek, bevallom.

Dolgozunk, nevelünk két gyereket, mumka után itthon jàtszunk, medencézünk, háztartást vezetünk, van egy szép angolkertünk, azt gondozzuk meg a konyhakertet (nekem ez a hobbim olvasás mellett), eljárunk fagyizni a szomszédokkal meg bográcsozunk velük és a barátokkal, néha kirándulunk.

De ettől még van időnk találkozni, pl. átugranak anyósomék, kicsit játszik a gyerekekkel, én közben locsolgatok meg beszélgetünk vagy mi átbiciklizünk fél órára, hétvégén meg mondjuk együtt ebédelünk, bográcsozunk.

Nem tudom, ti mit csináltok, hogy sosem értek rá egymásra. Ezt az örökösent sem értem, amit tizedjére leírsz, ismét kérdezem hát: heti két alkalom mióta "örökösen?"

Nektek nem 7X24 órából áll egy hét, mint nrkünk?

"Egyszerűen nem éri meg azért a kis időért elrohangálni neki..."

Másnak meg megéri.

Postás vagyok, a körzetekben ahol dolgozom sok idős ember van, akik többsége bizony magányos. Nekik pl az is rengeteget jelent, ha kétnaponta ahelyett hogy simán csak bedobnam a levelet becsengetek és beszélgetek velük pár percet. Én, a vadidegen. Akkor szerinted mit jelent egy idősebb embernek az, ha a gyereke ugrik be egy kis időre? Anno én minden szombaton beugrottam a nagyanyámhoz: ő kávét főzött, én krémest vittem a cukibol, tracssoltunk fél órát és annyi. Az egyik kollégám naponta megy az apjához hajnalban, együtt reggeliznek, aztán megy haza a pasi a családjához.