Az egyetlen megoldás az, ha minden kapcsolatot megszakítok az anyámmal?

Az az érzésem, hogy anyám születésemtől kezdve utál. Tudom sokan mondják, hogy minden anya szereti a gyermekét, de ez nem így van és én sosem éreztem az anyai szeretetet. Gyerekként mindenért magamat okoltam és állandó jelleggel bűntudatot éreztem. Külső szemmel egy tökéletes család vagyunk és szerető szüleim vannak, azonban úgy vettem észre, hogy anyám részéről a gyermekvállalás csupán a társadalmi normáknak való megfelelés miatt történt.Bár fizikailag ritkán bántott (volt rá eset, hogy megvert) inkább szellemileg épített le. Soha semmi sem tetszett/tetszik neki. Kritizálja a külsőm,az öltözködésem , a beszédem a terveimet, egyszerűen mindent. Ahogy felnőttem, mert most már 23 éves vagyok, ledöbbenve tapasztaltam más emberek szüleinek szerető hozzáállását. Anyám szerint egy utolsó senkiházi vagyok, életképtelen, balfa**. Nem egyszer le*urvázott és mindenfélének lehordott. Hozzáteszem mindíg jól teljesítettem az iskolában, ellenben a legkisebb hibáért is óriási büntetést kaptam. Az öcsémmel teljesen más, bár vele szemben is sokszor rossz, valahogy őt szereti. Hozzáteszem az ország legerősebb egyetemén végeztem 2 szakon is alap és mesterképzést (nem Magyarországon élek), dolgozom, nemrég kaptam ajánlatot egy nagyon híres kutatóintézettől és tervezem, hogy doktorálok genetikából. Anyám számára ez nem nagy dolog. Általában ignorálom, de gyakran ígyis képes nagyon megbántani. Nem lehet vele beszélni erről a témáról, ugyanis ő egy tökéletes anya és ha bármit rosszul tesz, azt én hoztam ki belőle. Sajnos azt érzem az az egyetlen megoldás, ha kizárom az életemből, de ez nehéz a testvérem és apám miatt. Volt valakinek hasonló tapasztalata? Hogyan oldotta meg?