Normálisan reagált anyukám? Én vagyok a hülye?
Hazajött tegnap, és elkezdte mondani milyen napja volt. Mondtam hogy hagyjon békén mert nagyon rossz napom van. Sík ideg vagyok én megölöm magam. Aztán valami pénzt mondott, hogy rosszul számoltam a lakbért, aztán mondtam hogy majd holnap beszéljük meg igaz felemelve a hangomat.
Aztán azt mondta, hogy nem vagyok normális. Meg felhívta tesómat is, hogy én hasztalan vagyok nem csinálok egész nap semmit (3 napot dolgozok 12 órában, aztán van 3 szabadnapom). Itt ültem egymagamban nem tudtam mi mást csinálni.
Csak az idegesít, hogy ha valami bajom van sose kérdezi vagy faggat. Mindig csak az anyagi dolgok, mondja hogy nekem milyen jó, mindenem megvan stb.
A barátnőmnek 1x mondtam, hogy megölöm magam, azt mondta hogy ilyet sose mondjak felejtsem el az ilyen gondolatokat. Ellenben anyámnak nemegyszer mondtam ilyet, mikor ideges voltam és még feltuningolt valami hülyeséggel. Sose kérdezte meg mi a valós bajom. Neki annyi a minden = rend van itthon, van étel az asztalon akkor = minden rendben van. Nincsenek lelki gondok.
El akarok költözni, de még nem állok úgy. Tudom, hogy ez lenne a megoldás.
Szoktam ordibálni, de sosem török szét semmit, vagy kárt tenni valamiben vagy valakiben. Nincs saját szobám a nappaliban vagyok, egész nap a Mónika show megy, sokszor jobban felidegesítem magam itthon mint ha dolgoznék. Magánélet nulla.
Na mindegy igazából az a lényeg, hogy ha valakin látja egy szülő, hogy ok nélkül sík ideg. Akkor nem kéne akkor annak utána járni?
Volt hogy nem ettem egy napig, azt mondta hogy lusta voltam menni a boltba, holott akkor is nagyon magam alatt voltam. Akkor is mondtam, hogy nincs kedvem élni, nem érdekel az étel. Erre azt mondta, hogy lusta vagyok.
Az a baj, hogy nagyon nincs önbizalmam a gyerekkorom miatt.
Ha bármi siker ért, akár egy jól fizető munka, vagy egy jó partner, mindig azon voltam, hogy nem érdemlem meg, nagy szerencsém volt, jókor voltam jó helyen.
Ellenben ha valami rossz dolog ért, akkor tudtam hogy ez az én formám.
Túlságosan szerencsétlennek lettem nevelve, azon nem tudom, hogy tudnék változtatni.
Az egyik ilyen, hogy nem tudok vezetni mert nem ment. Anyám azt mondta, hogy hagyjam ha annyira nem megy. Apám meg hogy minden hülyét meg tudnak tanítani. Azt mondta hogy ha nem megy 50 órából akkor majd megy 100 ból. Ő kicsit máshogy látja.
Szóval az is nekem nagyon rombolta az önbizalmamat, pedig az már felnőttként történt.
De az 96.000 Ft egy hónapra, 300.000 Ft-os fizetésből.
+ ételérzékenységem van, nem szoktam menüset rendelni, hanem mindig választok valamit. Ez is kifogás igaz. Max. 2000 Ft amit rászánok egy napra.
Csak mondom, a kérdező Borderline személyiségzavarban szenved ...
József Attila is abban szenvedett, mégis dicséri az irodalom.
Semmivel sem rosszabb egy költőnél a mentális állapota ;)
Én is BPD-s vagyok.
Az átlagemberek túlságosan tudatlanok, hogy higgyenek ebben a személyiségzavarban ... nem annál fog ez bekövetkezni, akinek rettenetes múltja van, bármennyire is úgy gondolják, hogy már pedig neki rosszabb múltja volt, s kutya baja.
A genetika, az emberi agy, az idegsejtek működése minden emberben teljesen eltérő ... egyikünk sem ugyanúgy reagál ugyanazokra a helyzetekre. Valaki valamire csak röhög, más pedig csak legyint rá, míg valaki pedig a halálról gondolkodik, mert ki van az élet energiája.
S a Borderline-ok minden tekintetben problémás személyiségjegyekkel rendelkeznek ... hiába próbálnak sikeresek lenni ... képtelenek a kitartásra. Energiájuk nulla. Figyelmük könnyen elkalandozhat. ADHD jegyeket is produkálnak az impulzivitás miatt. Az ADHD pedig súlyosan probléma jelenség, ha sikeres szeretne lenni valaki.
Akkor majd élsz bundáskenyéren, meg a melós menün, majd megtanulsz főzni,2x elcseszed, harmadszor jó lesz, kifogásgyár. Senki sem fakanállal születik.
Anyád nem egy mintapéldány, de nem kell őt követni semmiben. Nem te vagy szerencsétlen, hanem anyád érzelmi analfabéta.
Egy biztos, szakember rajtad nem fog segíteni kérdező ... a személyiségzavarokat gyógyszerrel nem lehet más állapotba tenni. A gondolkodás ugyanaz marad, így hát az érzelmed is az marad ... ha még drogokat is fogyasztanál, az is csak annyit érne, mint a gyógyszerek.
Egyike sem működne, hogy jobban érzed magad.
El kell fogadnod az egészet, s megoldanod, hogy elkerülhess minél hamarabb az anyádtól, mert ő aztán nem fog idővel támogatni, az biztos.
Tehát azon rinyálsz, nem kérdi meg, mi bajod és nem faggat, ha közlöd, hogy hagyjon békén?
Szegény anyád...
További kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!