Normálisan reagált anyukám? Én vagyok a hülye?
Hazajött tegnap, és elkezdte mondani milyen napja volt. Mondtam hogy hagyjon békén mert nagyon rossz napom van. Sík ideg vagyok én megölöm magam. Aztán valami pénzt mondott, hogy rosszul számoltam a lakbért, aztán mondtam hogy majd holnap beszéljük meg igaz felemelve a hangomat.
Aztán azt mondta, hogy nem vagyok normális. Meg felhívta tesómat is, hogy én hasztalan vagyok nem csinálok egész nap semmit (3 napot dolgozok 12 órában, aztán van 3 szabadnapom). Itt ültem egymagamban nem tudtam mi mást csinálni.
Csak az idegesít, hogy ha valami bajom van sose kérdezi vagy faggat. Mindig csak az anyagi dolgok, mondja hogy nekem milyen jó, mindenem megvan stb.
A barátnőmnek 1x mondtam, hogy megölöm magam, azt mondta hogy ilyet sose mondjak felejtsem el az ilyen gondolatokat. Ellenben anyámnak nemegyszer mondtam ilyet, mikor ideges voltam és még feltuningolt valami hülyeséggel. Sose kérdezte meg mi a valós bajom. Neki annyi a minden = rend van itthon, van étel az asztalon akkor = minden rendben van. Nincsenek lelki gondok.
El akarok költözni, de még nem állok úgy. Tudom, hogy ez lenne a megoldás.
Szoktam ordibálni, de sosem török szét semmit, vagy kárt tenni valamiben vagy valakiben. Nincs saját szobám a nappaliban vagyok, egész nap a Mónika show megy, sokszor jobban felidegesítem magam itthon mint ha dolgoznék. Magánélet nulla.
Na mindegy igazából az a lényeg, hogy ha valakin látja egy szülő, hogy ok nélkül sík ideg. Akkor nem kéne akkor annak utána járni?
Volt hogy nem ettem egy napig, azt mondta hogy lusta voltam menni a boltba, holott akkor is nagyon magam alatt voltam. Akkor is mondtam, hogy nincs kedvem élni, nem érdekel az étel. Erre azt mondta, hogy lusta vagyok.
ha eljárkálok itthon az azért baj,
ha itthon ülök akkor az azért mert nem csinálok semmit.
Az a jó ha valami "hasznosat" csinálok, porszívozok, füvet nyírok stb.
Ha kocsmába megyek az nem jó, mert nem vagyok otthon és kitudja mi van velem. Ha számítógépen játszok az hülyeség.
Én még nálad is lustább vagyok, miközben nekem sokkal jobb a helyzetem is.
Nem egészen veled van a baj ... egyszerűen a szülőnek nem kellett volna még egy gyereket vállalniuk, végeredményben a szülő a bűnös. Annak a kötelessége úgy nevelnie a gyereket, hogy az képes legyen élni ... az nem a gyerek hibája.
Sosem a környezet teszi az embert lustává ... hanem az, ahogyan az ember személyiségét fejlesztik ... s a verés, rossz bánásmód valójában csak még lustábbá, lázadóbbá teheti az embert. Nem mindenkin működnek ezek a dolgok.
Azt mond már meg, ha egész nap otthon ülsz szabadnapodon, magánélet nulla,miért anyád a hibás? Ha unatkozol, miért nem teszel ellene?
Kaja eléd van rakva, munkád van, mi az istenért zaklatod anyádat az öngyilkossággal?
Vagy mindent, ami otthon zajlik mindig ilyen hiszti
kommentárral kíséred?
Normálisan is lehet jelezni, hogy most nem vagy vevő a dolgaira, amúgy a pénzről azért panaszkodhat, mert őt az nyomasztja ahogy téged meg más.
Az, hogy nem eszel, mert nincs kedved élni szerintem üres panaszkodásnak tűnt számára.
Kezdj el élni, ha el akarsz menni valahová menj, de a panaszkodással nem sokra mész
Szegény anyád.
Te megkérdezted tőle tegnap mi a baja? Vagy csak a te feneked kell nyalni mert méltóztatsz még mamahotelezni ahelyett hogy felnőnél?
Gondolom alig várja hogy elhúzz onnan, az ő élete is nyugodtabb lenne.
Pont ugyanígy gondolja, mint te kedves 4 hozzászóló.
Nem kerek az életem.
A munka + a kaja semmit nem ér, ha tudnám hogy csak ennyi van bennem akkor tényleg öngyilkos lennék.
Szeretnék valamiben sikeres lenni, hogy szeressenek az emberek. Vagy valami olyan munka ami hasznos, vagy a jelenlegiben előrelépés. Valami olyan hobbi amiben megvan a "flow". Én neked ezt így nem tudom elmondani, mert te is csak addig látsz hogy munka + kaja = boldogság.
Van életem, de sótlan.
Azért ő a hibás, mert rosszul nevelt fel, gyerekkoromban sosem engedett játszani a többi gyerekkel, mindig otthon voltam. Akkor ezt nem tudtam befolyásolni néhány évesen!!! Hiába okoskodsz egy néhány éves gyerek nem teheti azt amit akar.
Már ott megrekedt a fejlődésem, hogy nincs egy olyan ember akiben megbízom. Talán a testvérem az. Bizonyos kérdésekben az apám, de nem a lelki hanem az ilyen munka vagy anyagi dolgokban. Nyilván az apák mások.
"hogy szeressenek az emberek"
Amit nem semmittevéssel, hisztivel, és öngyilkossággal fenyegetve fogsz elérni.
Ahhoz hogy el tudjak költözni az 1. lépés, hogy tudjak főzni.
Alig 1-2 dolgot tudok.
A multkor is elrontottam valamit elsőre és rendesen leb*szott, hogy nem jól csináltam. Úgy elvette az önbizalmam, hogy azóta sem próbáltam.
Annyira magasak az élelmiszer árak, hogy ha elköltöznék akkor nem tudnék mindig rendelni kaját.
Szuper, és erre felnőtt fejjel rájöttél, akkor tegyél ellene!
Vagy anyu még mindig nem enged játszani?
Dolgozol, felnőtt vagy, állj már a sarkadra és éldd az életed, mert a kanapén fogsz megposhadni anyádra morogva 50 évesen.
Képzeld el, nem addig látok, hogy munka +kaja. Az én apám még agresszív alkesz is volt, mégis pasiztam, kirándultam, buliztam ahogy elmúltam 18,és normális felnőtté váltam.
Tudod, mi a jó abban ha felnőtt
vagy? Nem kell már duzzogni, mint egy 5 éves, és azt csinálsz, amit akarsz, oda mész ahova akarsz!
Ha sikerre vágysz, fejleszd magad. Sótlanság ellen beszélgess emberekkel, menj el
valahova.
Csak találsz már egy hobbihoz egy partnert, pl a munkahelyeden..
További kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!