Amikor a nagyszülő több napig vigyáz az unokára, ti adtok érte valamit?

Amikor én gyerek voltam, az én szüleim is fizettek/nagyon bevásároltak a nagyiknak akik vigyáztak rám. Ha fél napról volt szó, akkor is.

Nekem az apai nagyit nem is ismeri, anyám meg rokkant. Nem kérném meg gyerek vigyázásra, megterhelné. Amúgy tuti nem kérne pénzt. Régen míg egészséges volt, a macska unokáira gyakran vigyázott ingyen.

Ez szerintem igen sok mindentől függ, de mint már egy korábbi hozzászóló is írta, pontatlanul fogalmaztál, mert itt nem a gyermekvigyázásért adnál valamit, hanem pusztán a vele járó kiadásokra (pelenka, étel-ital, stb) gondoltál.

Ha tudom, hogy a nagyszülők nem állnak jól anyagilag, akkor mindenképpen kompenzálnám a költségeket még akkor is, ha alapvetően ők ettől elzárkóznak. A szüleimnek rendszeresen viszek pl gyümölcsöt, bevásárolok ezt-azt, mert tudom, hogy kisnyugdíjasok és nem veszik meg maguknak a minőségibb alapanyagokat. Ugyanígy lehet kompenzálni az unokák körüli költségeket, de nem kell feltétlenül direktben pénzt adni, mert az bántó is lehet. Helyzetfüggő, az a lényeg, hogy vedd észre, ha a szülőknek anyagi terhet jelent az unokák ellátása.

Ha csak hobbibol elviszik hetvegere mert unokazni szeretnenek akkor semmit se veszek semmit se fizetek. Csak adom a gyereket , még cuccot se kell kuldeni mert van ott mindene.

De , nekem idorol idore 1 hetes tavmunkam van, ilyenkor az en lakasomban vigyaz anyosom a gyerekre . Olyankor veszek neki eleg buszjegyet amivel dolgozni jar, bevasarolok mindent amibol fozhet maguknak, eleg sok etelallergiaja van igy mindig figyelek , hogy legyen itthon novenyi tej, novenyi joghurt mindnen amit szeret.

De kulon fizetest azt nem adok neki , el se fogadna.

Arra is volt mar pelda, hogy ott nála betegedett le a kisgyerek. Akkor a gyogyszerek árát odaadtam neki.

Eddig bármit ki akartam volna fizetni nekik, nem fogadták el. Most már azt se mondják el, ha valamit megkérdezek mennyibe került. Úgy szoktam meghálálni, hogy cserébe én is adok, ha tudok, vagy megveszem nekik útközben, ami kell, és én sem fogadom el az árát. Mindig mondják, hogy nekik feltöltődés az unokára vigyázni. Sajnos messze laknak, így ritkán van ez.

Azt sose felejtem el, hogy amikor én voltam gyerek, egyik mamám mindent számolt mit ettem, majd apám szemébe mondta, és amikor ki akarta fizetni, játszotta a mártírt, hogy nem azért mondta. Onnantól kezdve csak annyit ettem mindig nála, hogy ne haljak éhen... Gyerekként ezt nagyon rosszul éltem meg.