Jogosan érzem rosszul magam ezért?

Sokszor van úgy, hogy anyám megígér valamit, hogy elmegyünk pl. szerdán egy boltba vagy elmegyünk valahova, én belelkesedek, én még indulás előtti napján megkérdezem, hogy biztos megyünk és mondja igen. Aztán vagy este mondja vagy aznap, hogy most mégse megyünk mert nincs kedvem, fáradt vagyok...(egész nap otthon van) Ez elég rosszul esik főleg, mert én van, hogy amíg nem megyünk addig nem csinálok programot arra a napra és mikor közli ezt akkor feleslegesen vártam úgymond pedig volt, hogy pont arra a napra terveztem volna valamit. Jó egy nap nem olyan nagy cucc de sokszor csinálta ezt és már kezd zavarni. Hiába mondtam utána, hogy akkor ne mondjon semmit, hogy megyünk valahova ha eleve nem biztos de utána ő besértődik és nem beszél velem max másnap mintha mi sem történt volna. Pedig itt inkább nekem kéne "megsértődnöm" de én nem szoktam sértődékeny lenni. Ez max zavar de elengedem, csak rosszul esik. Más anyja is szokta ezt csinálni, mi a megoldás? Már csináltam azt, hogy ha mondott valamit, hogy megyünk ide oda ekkor akkor úgy tettem mintha nem is mondott volna semmit aztán csodák csodájára elmentünk. Más nem szokta ezt csinálni csak ő. Jó van amikor tényleg közbe jön valami ami miatt nem tudunk menni de nem mindig. Nyilván nem a bolt, a vásárlás a fontos hanem az, hogy megyünk valahova, program. Hogy szoktak megnevezni egy ilyen embert, van e valami kifejezés ilyen viselkedésre? Jogosan érzem rosszul magam?