Mit szólnál, ha az egyetemista gyereked előállna azzal, hogy nem akar kollégista lenni?

Húú, hát én megpróbálnám rábeszélni, hogy mégis maradjon koliban, lehet más szobatársakat kérni, összehaverkodni valakikkel és egymást kérni szobatársnak, ha van két személyes szoba egy erasmusossal összebeszélni (vagy bejáróssal) h kérjen szobát, te kifizeted neki és egyedül laksz benne.

Most végeztem BME GPK MSc-n (végig dolgoztam amúgy heti 32 órában és Bsc-n is dolgozgattam, szintén BME), egyke vagyok, itthon nem külön szobám, hanem külön szintem van, mégis sikerült kibírnom azt a heti pár napot, mikor koliban aludtam. Első félévben borzalom szobatársaim voltak, de utána mind tűrhető vagy kedves volt.

Ha nagyon nem akarná és úgy állnék anyagilag, támogatnám az albérletet.

Én vitatnám, hogy mindenképp lehet más szobatársakat kérni. Nem feltétlenül. Én Debrecenbe jártam. Első éven fantasztikus szobatársaim voltak, jóban voltunk, jó volt az együttélés. Úgy volt, hogy köv. évben is együtt maradunk. Igen, hatan akartunk összebeszélni, hogy 3 egyik szoba, 3 másik szoba (közös előtér+fürdő a szomszédokkal felállás volt, és amúgy telibe hallod azokat a szomszédokat, akikkel közös terek vannak). Ez eddig szép és jó, csak felvételikor hatan négyfelé, nem találtunk embert cserére, sőt! Volt olyan volt szobatársam, akit ugyanabba a folyóba vették fel, mint engem, DE más típusú férőhelyre (én kétágyasba, ő háromágyasba), ezért nem lehettünk mi se szobatársak. Nyáron nem találtunk cserét, év közben se, pedig több csoportban írtunk ki posztot.

Szóval nem annyi, hogy összebratyizol hasonló életritmusú emberekkel a koliban és feltétlenül együtt is fogtok élni.

Albiban se, de ott legalább saját szobád lehet, és nincs az, hogy az alkesz szobatárs hajnal háromkor felbssza a villanyt, miközben alszol, mert ő hazajött a buliból.