Mit szólnál, ha az egyetemista gyereked előállna azzal, hogy nem akar kollégista lenni?

alljona talpara ne az en zoknis szandalomra.

Ok, ha nem jó a kollégium, akkor menjen albérletbe - én a kollégium költségeit állom, mást nem.

Szépen végigdolgozza a nyarat, meg suli mellett hétvégente is, és probléma megoldva tudja fizetni magának a szobát. Akinek extra igényei vannak, az ne a szülőktől várja el hogy fizessék.

Én teljesen megértem, ha nem bírja a kolit, de sajnos ettől még ahol nem olyan az anyagi helyzet, ott nem jár alanyi jogon egy havi alsóhangon 150-200 ezres kiadás albérletre. Még szobánál is lehet számolni minimum 100 ezerrel és utóbbi esetében a lakótársakkal ugyanúgy lehetnek problémák, hogy éjjel-nappal buliznak, zajonganak, nem takarítanak stb stb. Javasolnám, hogy nagyon válogassa meg, kivel lakik, amennyivel eddig hozzájárultam az életéhez, azt továbbra is biztosítanám természetesen, ha van nélkülözhető bútor, odaadnám, de az ő kényelmi okai miatt nem fogom magam adósságokba verni. Sajnos a legtöbb magyar családban ez nem fér bele, pláne Budapesten, muszáj a gyereknek is beleadnia. A munka sajnos valóban mehet a tanulás rovására, de ezt a gyereknek kell mérlegelnie, megéri-e egy szobáért gürcölni, adott esetben halasztani, diákhitelezni ésatöbbi.

A lányom kezdettől nem szeretett volna kolis lenni, megmondtuk, hogy ez akkor fér bele, ha ő is hozzájárul. Mi fizettük az albérletet, meg kapott valamennyit pluszban, de a szórakozását, extra kiadásait maga fedezte, részben bérből, részben diákhitelből. Annyi, hogy vállaltuk, hogy ha végez, a diákhitelét mi fizetjük vissza, meg is tettük.

16os, tehát ti álltátok a bulikákat is, csak később. Így mondjuk könnyű.

19, nem, nem bulikát álltunk. Két félév volt, amikor nem dolgozott, hanem felvette a dh-t. Akkor ugyanis párhuzamosan tanult két nappalis szakon. A munka nem fért bele, a bulikára se nagyon maradt idő.