Meddig tartanátok el a felsőoktatásban részt vevő gyerekedet?

1. nem vállalok gyereket, mert nem tudom normálisan támogatni

2. ha lenne gyerekem, és azt látnám, tanul, csak valami hülyeség miatt csúszik, oké, persze, semmi baj

3. ha viszont elbszná a sulit, bulizgatna, nem érdekelnék a vizsgák, csak "lébecol, mert adig sem kell melóznia" - akkor nem támogatnám

Én azért csúsztam, mert a tanárunk egy idióta volt, és heppje volt mindenkit meghúzni (180 fős évfolyamból átment 40 ember), de a tesóm pl masszívan tojik az egészbe, nem érdekli, és nem is az, hogy kettessel átcsusszan, hanem már 7. évet tolja a 3 éves képzésen... :(

Ha lesz gyerekem, és belefér anyagilag, akkor képzés idő(akár osztatlan, akár alap+mester)+1 év csúszás a minimum. Meg ha egyszer váltani akar mondjuk első év után, akkor még az.

Azt nem ítélem meg, hogy büfészak-e, mert nem tudom megítélni. Szerintem alapból szánalmas a büfészak kifejezéssel vagdalkoznk. Egy csomó olyan képzés van, amivel nehéz elhelyezkedni, külső szemmel könnyűnek is tűnik, de sok energiát kell belefektetni valójában.

Azért mondanék egy év csúszást mindenképp elfogadhatónak, mert első évben én el tudom fogadni, ha valaki nem vette fel azt a ritmust az életvitelében, ami az eredményességhez kell. Kiszabadul a kontroll alól, lehet túlzásokba esik a bulizással, hanyagolja a tanulást. Megesik. A baj akkor van, ha első fél-egy év után nem tanul belőle. Meg még azért mondom az egy év csúszást, mert elég sokszor tudsz olyat produkálnj, hogy az egy év csúszást okozzon. Nekem pl úgy voltak ráépülőim, hogy vagy egymás után, vagy xy tárgy 1. őszi félév, xy tárgy 2. következő őszi félév, nem veheted fel, ha nincs meg az 1, viszont tavaszi félévben nincs meghirdetve. Na ilyenen "rosszkor" bukni instant egy év csúszás, mert úgymond keresztfélévesen nincs meghirdetve a tárgy.

Egy évnél hosszabb csúszásokat is el tudnám nézni, pl ha másfél évre jön ki az a csúszás, vagy volt valami betegség, nehezen feldolgozható haláleset, külföldi csereprogram, hasznosan eltöltött passzív félévek(amiből amúgy is max 2 van)

Én is csúsztam két évet az akkor még hat éves tanárképzésen. Abból egy az volt, hogy volt egy évem passzívon, ilyen kis mentális kiégéssel kiszálltam, kimentem külföldre egy évre az pairnek, egy meg egy utolsó pillanatban benyelt, szerintem igazságtalan bukás(egy mikrotanítás miatt buktam egy tárgyat, mert 20 perc helyett 22 perc volt, igaz, önhibámon kívül).

A kérdezőt én elküldeném egyetemre és megmondanám neki, hogy ne csússzon, de persze a egyetemet is végezze el. Majd meglátjuk hogyan sikerül abszolválnia (sehogyan!).

Másrészt: A gyerekünket nem eltartjuk! Tudod kiket tartanak el? A magatehetetlen embereket. Az egész kérdésben ez a legfelháborítóbb, hogy valaki így gondol a saját gyerekére, mint valami kidobni való rongyra!

36, nem vagyok eltés, ilyen szitut el se tudnék képzelni egyetemen, járna oda a fene, ha ennyire semmibeveszik az embert.

Nálunk tényleg csak vizsgák miatt lehet csúszni, de azok is mind teljesíthetőek.