Hogyan éltétek meg lelkileg a hasonló helyzetet?

#41 Tekintetbe véve, hogy az ő fizetése kétszerese az enyémnek “ő is kap lóvét, ami közös”.

De amúgy jah, pont ez a bajom, hogy úgy élem meg, hogy a gyerekem pénzét adom kölcsön, nem a sajátomat.

#43 Ha tudnám mit akarok, akkor könnyebb lenne a sarkamra állni…

Ez a helyzet azért nehéz, mert ha most azt mondom, hogy nem vásárolok be, amikor nem tudják kifizetni a gázszámlát, ha amúgy nem segítjük ki őket, akkor nyilván az én szüleimmel is ez a helyzet. Ők meg tudom, hogy bármit megtennének értünk (és igaziból a férjem szüleinek a mentalitása is hasonló csak rohadt rosszul gazdálkodnak a pénzükkel és el nem tudom képzelni, hogy ilyesmi történne).

Valahol nem akarom azt sem megtanítani a gyerekemnek, hogy hagyd éhen halni a rokonaid. (És anyósomék sem cigiznek vagy isznak vagy bármi csak vettek egy fölöslegesen nagy házat, amit lassan jó lenne, ha eladnának, de akkor apósom nem tudna dolgozni, az ő műhelye ott van a garázsban, nem tudnák hová rakni az állatokat - törpe nyulakat is akarnak szaporítani, így van néhány, az is elég drága volt).

#47 Sokat takarékoskodtak. Tanárok, pár éve nem kerestek ennyire rosszul, örököltek is egy ingatlant stb.

#46 Nem diplomával kikupálva, hanem amikor dolgoztunk, akkor az ő munkája (hogy vezető legyen) előtérben volt, ezért éltünk külföldön, ahol nekem kevesebb lehetőségem volt, nem is szakmán belül dolgoztam egy évig.