Már megbántam, hogy gyereket szültem. Hogy javíthatnék a helyzetemen lelkileg?

mondd el, miért bántad meg, majd mi hozunk fel sok ellenérvet!

tudom, hogy most borús minden, de mindig kisüt a nap, és sokkal szebben, mint előtte!

Hány hete szültél? Valószínűleg szülés utáni depressziód van. Tud segíteni benne a párod, ha megbeszélitek. Miben nyilvánul meg a megbánásod?

Ha végképp segítségre szorulsz, akkor érdemes rászánnod magad, hogy szakember segítségét vedd igénybe.

Kitartás!!

szia!

tényleg jó lenne tudni,mennyi idős a babád,mert az elején,elég hülye gondolatai támadnak az embernek...mikor se aludni,se enni,de még menni is alig tud az emberlánya a szülé után. a pici meg persze sose akkor alszik,mikor mi hulla fáradtak vagyunk...még egy fürdés kész szervezést igényel,,,volt h az elején majdnem egész nap pizsiben mászkáltam...és még nem kapsz visszajelzést a babótól,addig olyan értelmetlenek tűnnik,de majd az első mosoly,az első gögicselés az kárpotolni fog,vagy mikor odabujik az ágyba hozzád...pici fiam 5 hónapos,este mikor beteszem a párom és közém a nagyágyba, olyan jó látni,ahogy igényli a közelségünket,megfogja mindkettőnk kezét,és nagy mosollyal néz hol a páromra,hol rám,és látni h boldog,sőt közben "mondja a magáét"

előző vagyok,közben láttom,hát igen az első hetek,nagyon nehezek,nincs nagyszülő,akire pár órára rá bizhatnád? és kicsit kikapcsolodhatnál?

sokat segítene....

Szia!Az első válaszolónak üzenem szégyelld magad!Biztatásra és együtt érzésre van szüksége nem lehurrogásra.

Kérdezőnek pedig!Fel a fejjel.Amit most átélsz valószínűleg a hirtelen hormon csökkenés miatt van.Vagy lehet a szülés utáni depresszió is,bár nálad inkább csak hormonról lehet szó.Nagyon kemények az első hetek,meg kell ismernetek egymást a babáddal.Ki kell alakítani egy új rendszert az életetekben és gyakran ez nem olyan könnyű,ennek lehet oka a tapasztalatlanság is.Nagyon sokan átéljük ezt,nem vagy egyedül.Kicsit vigasztalás képen nekem anyósom nemhogy segített,de inkább bosszantott.Olyanokat megtett,hogy ha nagy nehezen elaludt a kicsim csapkodta az ajtót.hozzáteszem sokat virrasztottunk.De túléltük.Megkerestem a módját,hogyan tehetném Boldogabbá a kislányomat.Olyankor elmentünk sétálni beszélgettem hozzá,és mikor rám mosolygott az már egyértelmű válasz volt,hogy jól érzi magát velem.Próbálj beszélni a pároddal erről.Meg fog érteni,csak legyél őszinte vele.Kérd meg segítsen átvészelni ezt az időszakot,mert nagyon nehéz Neked.És kérj segítséget szakembertől.Értem itt a védőnőt,gyerekorvost.Készségesen fognak segíteni Neked!Próbálj figyelni a babád legkisebb zördüléseire,1-2 hét alatt már jobban fogod magad érezni.Remélem sikerülni fog én nagyon szurkolok!Boldog Karácsonyt Nektek!

ÓÓ szegény:(( Tudom mit érzel, nekem is megfordult a fejemben ez...pedig évek óta erre vágytunk mégis mikor fáradtan, kimerülten folyamatos készültségben ott álltam a kiságya felett nekem is ez jutott eszembe.

Nekem sincs segítségem akire bízhattam volna, a párom rengeteget dolgozik stb.

De hidd el, ahogy nagyobb lesz, adja vissza a szeretetet és a rá fordított sok sok energiát a baba is!!

Az én fiam most másfél éves és mikor kinőtt a borzasztó hasfájós korszakából és egyre nagyobb lett, egyre édesebb, kedvesebb velünk is:)

Mostmár semmire se cserélném azt, mikor együtt fürdünk vele és édesen huncutkodva nevet, fröcsköl és megfésüli a hajamat:))

Szóval túl leszel ezen meglátod!!!

Az életed mostmár így alakult és visszacsinálni nem lehet, szóval ezt kell értékelned és élvezned mert csak egy életed van:)

Én drukkolok neked nagyon!