Már megbántam, hogy gyereket szültem. Hogy javíthatnék a helyzetemen lelkileg?

Szia!

Szerintem a legtobb anyuka tudja, hogy mit erzel most, min mesz keresztul. Az elso 1-2 honap a legnehezebb idoszak, nemreg szultel, faradt vagy, a hormonjaid meg nem alltak vissza, a kicsid minden idodet, energiadat elveszi, hidd el, teljesen megertelek, nekem is hasonlo volt. En allandoan azon agyaltam, hogy vajon jo anya vagyok e, jol csinalom e a dolgokat, miert ilyen nehez, lehet, hogy en vagyok bena, mindenki masnak konnyu...? De nem. Ez az idoszak mindenkinek nehez, hidd el, nehany het mulva te is jobban erzed majd magad. En nem tudtam felszabadultan nevetni az elso 3 honapban, annyira gorcsoltem. A kisfiam tegnap volt 7 honapos, es ma mar boldogabb vagyok, mint valaha, es sokkal konnyebb vele is. Szoval kitartas es gratulalok a kicsidhez! :)

szia!

egyetértek az előttem szólóval. Ilyenkor az anyának egy új szereppel kell szembenéznie, gyakran úgy érzi hogy hiába van párja mégis egyedül maradt. Nálam is úszik a lakás, én magam el vagyok hanyagolva:( egy csomó dolog marad rám, sőt minden! De ez az első három hónap. Nálam már letelt kettő, és senki sem segít. De már most érzemhogy jobb, és van már rendszer az életemben, el tudtam menni fodrászhoz, úgy, hogy fagyaszottam le tejet. Egyre jobb lesz, nyugi!!!! A baba is azért rosszkedvű, mert te elhagytad magad. Ne stresszelj. Én is káromkodtam, hogy miért nem alszik, mi a fene baja lehet, csapkodtam az ajtókat,

szégyellem is magam:) de kiadtam a dühömet és visszamentem a szobájába, és felvettem, mert szüksége van RÁD. CSAK TE VAGY NEKI ÉS NAGYON SZERET TÉGED. Próbáld ezt végig gondolni, és elfogadni. Halálosan fáradt vagy a nap végére, de próbálj aludni nap közben, akár szopi közben (csak vigyázz, hogy kapjon levegőt), jobb kedved lesz. Szedj vitaminokat, omega 3-at, segít a depis gondolatok elűzésében. ez nagyon fontos! Idegen a szerep, megfoszt egy csomó dologtól, ami eddig rutin volt, adj magadnak időt, hogy beleszokj, meglátod, hogy nem vesznek el ezek a megszokott dolgok, csak egy kicsit a háttérbe szorulnak, aztán utána ismét a képbe kerülnek. Nevelés kérdése, hogy rabszolgaságnak érzed, vagy örömnek, aki mellett szervezéssel, és kombinációval jut magadra/magatokra is idő. De ő nem hibás, próbálj nem mérgesnek lenni rá, nem hiába költözött hozzád be a pocakba. HOZZÁD AKART SZÜLETNI.

Én 29 éves vagyok, és 3,5 hós a kislányom. Hidd el, ha vártál volna még 1-2 évet, akkor is meg kell küzdened ezzel, én is (és még sokan mások) végigcsináltuk ezt. És a kisbabád nem rossz, csak nem tudja elmondani, úgy hogy megértsd mi az ami neki fáj, vagy mire vágyik. Volt, hogy én is 3 napon át non-stop sétáltam, ültem aludtam a karomban a kicsivel, mire kitanultam, hogy mit akarhat. Nem hittem volna, hogy ember ilyen fizikai terhelést kibír. Te is nagyon erős vagy, és ha eltelik pár nap, vagy 1 hét rájössz, hogy ez csak egy mélypont volt, és a gyereked az egyetlen, amiért érdemes volt neked is megszületned. Az a pirinyó emberke csak rá számíthat, és csak te tudod, hogy mi a legjobb neki. Mint előttem oly sokan írták már: ezt szinte mindenki végigcsinálja. Ettől oly édes teher ez. Kitartás! És ha már végleg nem bírod, akkor tényleg szólj a védőnőnek, vagy a dokinak, mert nem biztos, hogy egyedül mindenki végig tudja csinálni. Ez nem baj, a fontos, hogy kérj segítséget!

Én még így 3,5 hónap után sem tudok rendesen foglalkozni a párommal, mert ha ágyat, vagy fotelt látok azonnal elalszom. Még a bevásárlást is ő intézi, nagyon türelmes, és sokat segít. Légy kitartó, még egy kis idő, és belejössz. Aztán már mindenre lesz idő.

Szia!

Már eltelt 13 év gondolom már beletörődtél. Meddig tartott nálad ez a delresszió?