Személyiségben a szüleitekre ütöttetek?

Szellemileg és munkaterületi érdeklődésben nagyjából anyumra ütöttem. Ő gépírás-tudással gyermekgondozó volt, én először gépíró-irodai vonalon elindulva gyermekvédelmis lettem. A szemüvegességet is anyumtól örököltem. Illetve anyumnak szembetegsége van, apámnak jó a szeme, én középen vagyok. Apumtól legfeljebb a természet szeretetét vettem át, de anyai mamám is vitt kirándulni. Mindemellett pedig sokkal összetettebb személy lettem nagyon sok érdeklődéssel. Zárkózott gyerekkorom után most annyi dolgot szeretek csinálni, ami nem fér bele 1 hétbe. :-) Bizonyos szempontból pedig - nem rossz értelemben - fekete bárány vagyok a családban és már szüleim is azok. Szüleim nem házasodtak, nem lettem keresztelve, sokáig kerestem az utamat, spirituális lettem, a hitemet anyum és mamám is tapasztalta. Apám ebben is kívülálló és nem osztozkodik velem.

35/F

Én apámra de nem teljesen. Ő szarik kb. mindenre míg én inkább az vagyok, aki menne előre, igyekszik a legjobbat kihozni a dolgokból. De vannak olyan alap tulajdonságaim, amik egészen biztosan apámtól jöttek pl. nem érdekli a mitszólnak, nem foglalkozik mások magánügyeivel, nem pletykás, jó a kézügyessége, jól rajzol, sportoló volt, nem mutatja ki annyira az érzelmeit, stb. Úgy mondanám, hogy apám személyiségének a feljavított, jelen korra konfigurált változata vagyok :D

Ezzel szemben anyámra egyáltalán nem hasonlítok, ő totálisan az ellentétem (és így apámé is, őszintén nem tudom, hogy jöttek össze egyáltalán).

Sajnos igen. Elég hosszú időbe és terápiába került, mire végre SAJÁT személyiségem lett, nem az az elbszott minta, mint amit otthonról hoztam.

A családom kényszeres hazudozó, hátbadöfnék egymást, ha tehetnék, a gyereknek kss a neve és még sorolhatnám.

Elköltöztem, első dolgom volt keresni egy jó szakembert, aki segít ezeket a mintákat kiölni úgy gyökerestől. Sok energiánkba kerül és nem kevés pénzbe, de teljesen megérte.

Apámtól kaptam a munka iránti elkötelezettségemet, maximalizmust és a munkában megjelenő temperamentumomat.

Anyámtól kaptam a szorongásomat, türelmetlenségemet és a kevés empátiaérzéket. Sajnos, de ezen dolgozom. Csak egyenes ágról örökölhetünk. Nagybácsira eleve nem hasonlíthatunk, inkább a vele közös ősünkre.