Milyen ember az, aki 30-40 évesen se képes leválni és külön életet élni a szülőjétől / szüleitől?

És mit érdekel ez téged? Milyen ember az ilyen ember, akit érdekel az, hogy milyen ember az olyan ember? :D Ki a szart érdekel, hogy ki milyen, meg hogy él meg kivel? Úgy él, ahogy akar! Kit izgat? Amíg nem tesz kárt másokban, kit érdekel...?

#Zavar a Te #fejedben van, és #pszichológia!

Jesszus!

Van olyan, aki azért lakik a szüleivel, mert nincs senkije és olyan is van, aki nem is törekszik arra, hogy legyen bárkije is, valaki emellett gondoskodik is a szüleiről, van olyan, aki úgy gondoskodik a szüleiről, hogy esetleg a testvérei meg nem, így egyedül rá hárul ez. Van olyan, aki valóban szellemileg nem teljesen egészséges, és akkor meg egyébként mi van? Miért zavar ez téged?

Van olyan, aki párkapcsolat/házasság miatt bukik, otthont, bukik autót, bukik gyerekeket, megélhetést, kapcsolatokat, barátságokat, mindent. Van olyan, aki átmegy ezen az életben akár többször is, van olyan, aki elsőre az utcára kerül és többször már nem kell ezen átmenjen. Valaki ezért elissza az agyát, az életét, mindenét, és van olyan ezzel szemben, aki ezzel még véletlenül sem próbálkozik meg. Lehet ez is az oka, a túl sok rossz tapasztalat körülötte. Egyébként az ilyen típusú embereknek akkor mondja az olyan típusú, mint Te, hogy "b.szdki, Te csinálod jól", amikor pont nyakig ér a szar nála és görcs a gyomorba és düh az egekben a fentebb említettek okán.

Szerintem ezek nem fontos dolgok. Hogy neked ér egy kérdést ez... hát az a fura!

Nem kell kategórikusan elítélni másokat, mert nem ismerjük a körülményeket és a lelki tényezőket. Lehet, hogy jól megvannak, ez persze sokak számára lehet teljesen idegen, ismeretlen dolog. Az sem mindegy, hogy nem képes, nem tud vagy nem akar.

Ismerek olyan, most már 50 feletti ügyvédet, aki együtt él a kb. 80 éves anyjával. Volt már élettársa is, de soha nem költözött vele össze. Neki a családot az anyja (és esetleg a külföldön élő nővére meg annak gyerekei) jelentik.

Én 35 éves nő vagyok. Kb. 5 éve már, hogy visszaköltöztem anyumhoz. Nem az a célom, hogy a nyakán maradjak.

A munkahelyemet is elveszítettem februárban, azóta sem találok másikat. (Pécs.. rohadt nehéz munkát találni,hiába nagyváros).

Nagyon rossz, kínos, kellemetlen ez nekem.

A mai világban nehéz biztos munkahelyet találni, spórolni saját lakásra. Hitelt felvenni meg ökörség. Pont erről volt szó a naplóban. Kb 200 ezer a havi törlesztőjen28 milliónak, és kb 45-öt fizetsz vissza összesen.

Mert Pécs örökösen széllel szemben pisál, már elnézést... Nézd meg, mennyivel fejlettebb hozzánk képest Kaposvár. Régi nagy rivális város volt, és csak régi és csak volt, mert mára köröket vert Pécsre. Ehhez képest városvezetésben (amit nem mellesleg mi döntünk el), olyan szinten töketlenkedünk Toller óta, hogy az egy bohózat!

Ülünk háttal a moziban és nem értjük mi történik!

Csak azt nem értem, tele van hirdetésekkel minden, mégsem írnak, hivnak vissza.

Keresztanyum pesti, múltkor mondta, hogy miért nem dolgozom, nekem semmi sem tetszik, de nehogy már anyu tartson el. Nem hiszi el, hogy nem poénból ülök itthon. 10 percig hallgattam ezt, aztán letettem a telefont.

Tiszta szégyen az egész.