Hogy vegyem rá nevelőapám munkaidő után pihenhessek?

Te egy rakás szerencsétlenség vagy, igaza van a nevelőapádnak.

Kamuzol és itt sajnáltatod magad, jó nagy verést érdemelnél.

Itt a vége, több szót nem érdemel.

Nagyon vidéken nőttem fel. Így nagyjából tudom mi a dörgés. Nálunk nem hogy nem hagytak volna pihenni,de még délutáni sziesztát is tartottunk.

Annak biztos van oka,hogy ilyen veled a nevelő apád. Írod,hogy keveset keresel. Kismama műszakban dolgozol,részmunka időben éhbérért? Mert akkor elhiszem,hogy nem engedi,hogy a lábad lógasd.

"egy szülő csak akkor szereti a gyerekét ,ha az gazdag és sikeres"

Egy fa@t. Mondom én 55 éves nagymamaként... Egy JÓ szülő minden körülmények között szereti és támogatja a gyerekét (egyetlen feltétel, hogy a gyerek nem gonosz és ellenséges).

Ez mekkora kamu. Éjszakás műszak után nem alhatsz. Tehát gyakrolatilag napokon keresztül folyamatosan ébren vagy és nem alhatsz? Meg 400 óra munka havonta?

De mekkora büdös hazudozó vagy.

28 vagy, kit érdekel, mit mond? Nőj már fel!

Mondjuk eleve nem kell 28 évesen otthon élni, ha a "szülő" ilyen agyhalott.

Tegyük fel hogy nem kamu.

Szerintem a havi 400 órát úgy értheti (de ez csak az én véleményem) hogy mondjuk van egy munkahelye az anyának 8 vagy akár 10 órás, aztán otthon még vannak földjeik vagy haszonállataik amikkel még szintén van munka. Gyerekkoromban nekünk is voltak a háznál disznók, nyulak, tyúkok, galambok, kicsi gyerekkoromban egy tehén is (én 27 éves vagyok). Sima falusi kertesház volt. Ennyi állatot este meg reggel ellátni nem kevés idő. Plán a tehenet mamám kézzel fejte minden este. Lehet ez van a kérdezőnél is. Már ha nem kamu.

Meg nálunk is az, bár inkább reggel hogy pl hétvégén sem nagyon lehetett délelött pizsamában, hiába úgymond nem mozdultam ki a házból, reggel 10-kor maximum mindig rámszólt anyám hogy öltözzek már fel. Hiába az ágyamban olvastam vagy játszottam, akkor is. Mai napig ha hazalátogatok mindig szól anyám ha nem öltözök fel rögtön reggeli után.

"nevelőapám már gumicsövekkel támadna"

Azért ott úgy van baj...