Miért kell minden sikertelen vizsgám után ezt eljátszani?

Amúgy nem csak azok a szülők aggodalmaskodóak, akik nem jártak egyetemre. Az édesanyám se járt, de állítóm még ő lazábban kezelte az egyetemi küzdelmeimet, mint én. Mindig úgy volt vele, hogy ha megbukok, ok, majd felveszem a következő időpontot és kész. Sosem tragédiázott.

Az édesanyád egyébként más területeken is ilyen aggódó? Vagy csak a tanulmányaiddal kapcsolatban? Ha máskor is ilyen, akkor ő szorongó alkat, amiről egyrészt nem tehet, csak megtanulni vele együtt élni. Én is sokat szorongok, szóval valahol megértem, mit érez. Esetleg azt kellene megértenie anyukádnak, hogy legalább ne mondja ki ilyen gyakran, mert csak stresszeltet téged, de legbelül aggódni fog ha kimondja, ha nem.

11-essel értek egyet. Az én anyám is állandóan tragédiázik mindenen, generalizált szorongása (és még miegymás) van. Az egyetemi éveim alatt azon is problémázott, hogy jaj mi lesz, ha a tanár pont engem szúr ki, hogy nem szoktam járni az előadására. Nem volt kötelező bejárni, szerintem 200 emberből jó ha 30 járt rendszeresen, a vizsgán elsőre átmentem. Ösztöndíjas voltam, soha nem voltak tanulási nehézségeim, de az ő szorongása és kishitűsége az én hangulatomra is rányomta a bélyegét, úgyhogy meg tudlak érteni. Nem jó érzés úgy nekimenni egy vizsgának, hogy folyamatosan azt hallgatod, hogy jaj mi van ha nem sikerül, aztán amikor sikerül, akkor jaj nem gondoltam volna, hogy meg tudod csinálni... kösz bmeg...

Ahogy írtad, ő nem fogja fel hogy ezzel árt neked, úgyhogy a legjobb amit tehetsz, hogy megpróbálod kizárni amit mond. Tudom, nem könnyű és beletelik egy kis időbe, amíg az ember tényleg el tudja engedni a füle mellett az ilyeneket, de ha megtalálod azt a technikát, ami neked beválik, akkor sokkal könnyebb lesz. Én például sokszor azt próbáltam vizualizálni, hogy egy üvegbúra alatt vagyok és nem jut el hozzám semmi, amit anyám nyomat. Egy idő után már a fülem botját se mozdítottam, ő meg kezdjen a szorongásával azt amit akar.

Megcsúszottál egy félévet vagy évet?

Nem. Akkor kuss neki.

Vitt be a műegyetemre pótpótzh-ra hátha lenyugszik. :D

felnőtt ember vagy, minek számolsz be???

Én mindig annyit mondtam, meglett, vagy meglesz. Pont. Semmi köze a továbbiakban hozzá, mert akkor állandóan menne az agyfx meg az aggódás, jaj, tanuljál, miért nem ülsz 10 órát a könyvek felett, ne menj a könyvtárba, dolgozni, stb... :D

#1 ez nagyon személy függő.

Nekem pl annó az volt a vizsgataktikám (proginfón, szóval nem "büfészakon"), hogy minden vizsgát felvettem olyan korán, amikor csak lehetett, a felükre készültem, a másik felén meg megpróbáltam átmenni az év közben szerzett tudással, aztán vagy sikerült, vagy nem.

14-es vagyok, miért is lettem lepontozva? Mert egyetemistaként fel kellene nőni, és nem dedósként beszámolni a jegyekről, amikor anyuci szorong minden sz.ron???

Oké. Ti mondogassátok meg a jegyeket szorgalmasan, számomra az egyetem azt is jelentette, hogy NEM játszok kisiskolást, aki a mindenen aggódó anyjának minden vizsgáról beszámol.

Vagy - el lehet költözni, ha nem tetszik, hogy gyerekszerepben tartanak ;)

17-es

Én lepontoztalak. Őszinte leszek hozzád, én azért tettem, mert nekem úgy jött le, hogy valószínűleg nincs jó viszonyod a szüleiddel és azért nem számolsz be a jegyeidről. Olyan mintha csak magadból indultál volna ki. Nem mindenkinek rossz a viszonya a szüleivel, éppen ezért akinek jó a viszonya, az miért ne mondaná el, hogy sikerült a vizsga? Én is elmondtam, de a szüleim soha nem tragédiáztak ha rossz jegyet szereztem, és ettől nem vagyok dedós, csak annyi, hogy kommunikálok, mert miért ne lehetne? Ugyanúgy, ahogy az ember elmondja, elmondhatja ideális esetben azt, hogy kinek milyen napja volt. És ez nem az a dedós beszámolás, akit érdekelsz, az nyilván érdeklődni fog. Ha jó szándékú, persze és nem követelődző.

Azonban utólag, annyiban igazad van, hogy aki eleve tudja, hogy a szülők úgyse fogadnák el vagy túldramatizálnák a rossz jegyet, annak fölösleges elmondani részletesen. Meg vannak valóban követelődző szülők is, azoknak sem kell feltétlenül örömmel elmondani. Szóval így utólag, nem pontoználak le, hanem félig-meddig hasznosolnálak.

17-es

Én is lepontoztalak. Egyszerűen nincs realitás a megoldási javaslatodban.

Nem kell beszámolni, ok? Oda van írva a kérdésbe, hogy az anyja megkérdezi. Innentől mit csinálsz? Ignorálod a kérdést? Kitérő választ adsz? Te komolyan elhiszed, hogy a túllihegős szülők beérik a "Meglett" válasszal és nem kérdez tovább, hogy de az hanyast jelent?

Én egyetemet végeztem, mégis izgulok a gyerekemért.

Pontosan azért, amit megtapasztaltam.