Mit tennétek, ha az apukátok titeket hibáztatna a sikertelen életéért?
A bátyám is, és én is tervezett gyerekek voltunk, de felnőttkorunkra egyre labilisabb lett az apukánk: én fiatalabb vagyok és az egyetem idejéig itt laktam velük, és az utóbbi két év alatt teljesen ellenem fordult
Nem talál munkát már két és fél éve, de nem is az a típus aki jól kijött volna a kollégákkal és a főnökeivel egy előző munkahelyén sem: neki mindenki más egy idióta, mindenkinek ő akarja osztani az észt alulról hogy mit hogyan kellene, de ahhoz meg sose volt meg a vállalkozó szelleme, hogy ő kezdjen egy céget
Eléggé elgondolkodtat a dolog, mert nem akarva születtem, próbáltam mindig a legkevesebb teher lenni a szüleimen és önállóan csinálni mindent, ennek ellenére most a születésnapjához közeledve egyre több ilyen megnyilvánulásai vannak
Mit lehet tenni ilyenkor?
Az én apám is olyan, hogy "én vagyok az atyaúristen", viszont soha nem hibáztat semmiért, aminek meg is van látszata sajnos :D
Az sem jó ha folyamatosan csesztet, de az sem ha soha nem mondja hogy hülye vagy.
Az a helyzet, hogy nem tudom melyik volt előbb, a tyúk vagy a tojás ilyen szempontból
Ha mondjuk csakis a bátyámat vállalták volna be (vagy akár őt sem), akkor vajon tényleg belefogott volna-e egy üzletbe, vagy csak azért keresi bennem a hibát, mert az ő korában már nem tud mást tenni, csak a "woulda, shoulda, coulda" kifogásokat keresni
Nagyon sajnálom hogy nem talál munkát, próbálom minden ismerősömtől kérdezni hogy lenne-e valamilyen lehetőség az ő szakterületén, de ugyanakkor több állást is elutasított már csakis azért mert nem tudja elfogadni hogy annyit tudna keresni amennyit adnának, és ez sérti az önbecsülését, meg az hogy manapság fiatalabb lennének a főnökei mint ő
Tudod, hogy hívjuk szaknyelven az ilyen szülőket? Mérgezőnek. Ha téged hibáztat, az az ő problémája, azzal csak el akarja tussolni a saját sikertelenségét. Ezek szerint akkor nem dolozta mostanában magát halálra. És mit tett azért, hogy ő, mint ember több legyen? Két és fél év alatt tanulhatott volna is - legalább empátiát - ha mást nem..
Ő lesz az a szülő, aki annyira megutáltatja magát veled, hogy majd egyedül fog nyűglődni a halálos ágyon, és akkor is téged fog hibáztatni, amiért nem vagy ott. Az ő döntésük volt, hogy világra hoznak, ha meg mégsem akartak, nem téged kell okolni, hanem saját magát.
Költözz el minél előbb.
Háromféle jövő áll apád előtt:
- Beletornássza magát egy világgyűlölő depresszióba.
- Inni kezd.
- Megőrül.
Úgy tervezz, hogy az elköltözés álljon a szemed előtt, és éld a magad életét, engedd el apádat.
Hát apám tipikusan ilyen ember, folyton kesereg az elcseszett, tönkrement életéért és amíg otthon laktam, nem volt rest minden egyes percben ezt a szememre vetni..
Tipikus mérgező szülő. Csak akkor azt nem értem, minek vállalt gyereket ? Senki nem kényszerítette őt pisztollyal... Az ilyeneknél kapásból megtiltanám a gyerekvállalást, ne nyomorítson meg ártatlan életeket, pláne ne a gyerekei életét !
Én ezért nem szeretnék családot alapítani addig, amíg oda nem érek karrier és anyagi jólét szempontjából
Ha nem sikerülne megteremteni, akkor pedig nem fogom erőltetni úgy mint szüleim (lehet őket a nagyszüleim befolyásolták hogy vágjanak bele)
Más világ lehetett anno, mert minden ismerősöm azt mondja hogy manapság a legveszélyesebb és legkockázatosabb dolog gyereket vállalni, és van aki az abortuszt is vállalná
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!