Hogyan menekülhetnék el itthonról?
Nem is tudom hogy melyik kategóriába kellene tennem ezt a kérdést.
Élettörténetem:
Soha nem volt egy szerető családom. A szüleim nem igazán szülőknek valók. Azt hiszik hogy mert nekik nincs szakmájuk, csak 8 osztály,ezért nekem se kell hogy legyen.
Általános iskola kb. 6. osztályától fújom nekik hogy írassanak be a közelünkben lévő lovasiskolába.
8-ban eljött a pályaválasztás ideje. Ők azt mondták hogy kibírod már azt az egy évet egy olyan suliban ami...hát nem a legjobb. Plusz olyan szakmában amit gyűlölök. Vendéglátó (szakács,pincér,cukrász)
Mikor mondtam nekik hogy át akarok menni másik suliba, nem tettek semmit.
Elcseszték szinte az életem.
Most 16 vagyok. Ugyan ez van. Nem íratnak be lovardába. És ezzel az a nagy baj, hogy lovasedző szeretnék lenni. Viszont a suliba csak úgy vesznek fel, ha már rendelkezek tapasztalattal és küldök magamról egy lovaglós videót. Csakhogy mindezt nem tudom megtenni a szüleim miatt.
Folyton engem csesztetnek. Nagyon elegem van mindenből. Csodálkoznak rajta hogy nem megyek suliba. Rám veszekednek, de értem nem tesznek semmit. Anyám olyanokat beszél hogy nem lenne szomorú ha elmennék. Ha elvinnének.
Én már teljesen ki vagyok készülve. Senki nem támogat semmiben. El szeretnék innen tűnni valahogy. Anyámékat soha nem akarom többet látni. Konkrétan már egyfolytában remeg a lában ezektől a dolgoktól. Többször is eszembe jutott már hogy beszedek valami gyógyszert, aztán szia. Nekem ebből elég.
Egyszerűen nem tudom hogy mit tehetnék. Csak el akarok tűnni innen. Nem tudna nekem valaki ajánlani valami? Konkrétan én már bármilyen megoldást elfogadok.
Önkéntes munka szabadidődben egy közeli lovardában. Etetni őket, csutakolni, vagy hogy mondják.
Így a lovak közelében lehetsz, megismered a terepet, talán még fel is ülhetsz rá és ha 18 leszel, munka mellett mehetnek az álmaid megvalósítása. Sajnálom, hogy ilyen szüleid vannak.
Világos, hogy most a lovakat szereted, de rengeteg tizenévest láttam én már, aki rajongásig szerette a lovakat... Úgy 5 évig, aztán soha többé rájuk se nézett. Olyan is volt köztük, aki kikönyörgött magának egy saját lovat. Szerintem azt sem tudja ma már, hogy mi van a lóval.
Nem mondom, hogy veled is így lenne, de ne erre alapozd az életed, hanem tanulj valami szakmát. A vendéglátás egy olyan terület, ahol soha nem leszel munka nélkül, mert óriási hiány van szakácsból, pincérből meg cukrászból is. Bármelyiket is választod, az már egy biztos megélhetés.
Ha nem szereted, akkor pedig tanulhatsz majd más idővel.
Lovasedző olyanokból lesz, akiknek évtizedes tapasztalatuk van, versenyeken szerepeltek eredményesen, meg hasonlók.
Szóval vegyél egy nagy levegőt, végezd el a sulit, legyen egy alapod az életben, ahonnan aztán majd a saját döntésed alapján arra mész, amerre akarsz.
Szerintem meg pont nem sajnálatra méltó szülők.
Lehet nem büszkék magukra és minden erőjükkel azon küzdenek, hogy vidd többre.
Rosszul kommunikálnak, vagy nem akarnak erről, de így lehet.
Lehet nekik is voltak nagy álmaik, és elcseszett mindent. Pl ezért nem tanultak mikor kellett volna.
Hát 16 èvesen sokat nem tudsz sajna csinálni.
Munkát se kapsz hivatalosan.
Az sose baj ha tanulni szeretnèl! Ha abból èlsz szeretsz csinálni ,az a legjobb dolog a világon! Olyankor a munka nem gyötrelem hanem hobbi.
Azon viszont ne lepődj meg ha nèha más munkát találsz mint amit kitanultál vagy kitaláltál.
Mikor nagykorú leszel ès úgy èrzed ,hogy számodra mèrgező az otthoni lègkör akkor olyan munkákra próbáld magad rákèpezni ahol valami lakhatás is jár a munkakörrel.
Pl mondok pár pèldát. haverom elment ápolónak csak a lakhatásèrt. ,ott kapott nővèrszállóban egy lakást amit használhat. Nem nagy durranás ,mint egy kis hotelszoba ,tus kis konyha szoba, ennyi.
Volt akik hajóra mentek szemèlyzetnek. ott kabin. ,de a szállodák is vesznek fel így, esetleg a gondnok kertèsz munka is hasonló előnyökkel jár.
Vagy ki tusz venni lakás esetleg többed magaddal.
De egyedül nem ajánlom.
Sajna az az igazság hogy míg ilyen fiatal vagy addig a mai világban az van hogy hol lesz munkád hol nem.
Azèrt mondják hogy ne tanulj mert ha túl jól keresel akkor már nem tudnak irányítani ès elèg pènzed lesz hogy lelèphess otthonról. -Akkor már nem haza termeled a pènzt. Nem segítesz otthon nekik. Ergó inkább legyèl nyomorult ,sorsú csak őket szolgáld míg èlnek.
Ezzel az a baj ha meg egyszer nemlesznek ,te ott maradsz kb 50 èvesen egyedül szakma nèlkül ,pènz nèlkül társ nèlkül a fűtetlen házban.
Lovasedző nem úgy leszel, hogy szerzel belőle valami seg*törlő papírt egy fos középiskolában. Szépen szakma után maradsz még és szerzel egy érettségit, aztán elmész egyetemre lótenyésztő, lovassport szervező agrármérnöki szakra. Aztán talán megtudsz valamit a lovakról tényleg.
Örülj neki hogy anyádék nem képeltek még fel. Én már megtettem volna a helyükben.
16 évesen így beszélsz a szüleidről, csak mert rendes szakmát akarnak neked.
7
Oké, de ettől még nem kell a gyerek álmait is összetörni, ha nekem nem lehetett, neki se, ha nekem jó a szakma, neki is legyen jó alapon.
És ilyeneket pláne nem kéne mondani, hogy nem lennénk szomorúak ha elmennél.
Figyelj kérdező, én is azt mondom, várj legalább két évet amíg nagykorú leszel. Addig esetleg menj el diákmunkára, abból gyűjthetsz egy kis pénzt és utána már azt csinálsz amit akarsz.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!