Hogyan menekülhetnék az "Anya kicsi fia" helyzetből?

Igen, hazamenni haza tudok, de csak akkor, ha TUDOM, hogy van, aki arra jön, mint én. Nálam az a probléma, hogy 1. retegek, hogy mivan ha eltévedek 2. a tudat, hogy egyedül vagyok, senkit nem érdeklek, az nagyon zavar, sírhatnékom van. Lelkileg kb egy 5 éves szintjén állok.

De valahogy biztos nem, ha ezt fel tudom fogni, csak fura.. Ha lesz gyerekem én az életre nevelem. Nem hagyom ilyen kis nyomi anyakedvenceként.

Ok, én elmennék psichológushoz, de mivel sosem megyek kia a házból, így nagyon feltűnő lenne.

De amúgy ez a helyettem csinál meg mindent dolog úgy alakult ki, hogy eleinte nekem ez jó volt, és fokozatosan egyre többet csinált, és megszoktam.... gimiben jöttem rá, mert ott a tanárok kérdezték, hogy miért nincs felszerelésem? Mondtam, hogy bocsánat, anya nem pakolta be. Erre engem csesztek le, mer miért az anyámmal csináltatom meg. Hosszú lett volna elmagyarázni, rájuk hagytam..

6-os tudom :( És mindenki más is ilyen. De én nem. Egyszerűen pánikroham tör rám, már a tudattól, hogy nem LESZ senki, aki mellettem legyen. A boltban nem merek egyedül kérni, emrt 15 évig mindig anyám csinált mindent.

Nagyon rossz, hogy erre most ébredtem rá. És az is, hogy egyáltalán ráébredtem.

Egyébként autóval bárhova elmennék!!!! Ezt tudom.. Az autó útvonalakat akárhova megyünk, a táblákból simán megmondom.

És valahogy az időérzékem is elromlott. Mivel azt szoktam meg, hogy autóval egy háztömb 5 másodperc, tehát akkor az orvoshoz elmenni 10 perc, akkor amikor anyával gyalog mentünk, akkor először megijedtem, mert nem tudtam, hogy hova megyünk ennyi ideig. Most is összezavarodok, Mert az idő-megtett út grafikon nem egyezik gyalog és autóval.