Hogyan menekülhetnék az "Anya kicsi fia" helyzetből?
17 éves vagyok, 10.es. Sajnos nagyon elharapódzott a helyzet.. Vázolom a helyzetet:
elsó tagozatban anyám annyira akart nekem segíteni, hogy minden leckeírásnál a végén már ő diktálta a helyes választ. Ugye én nem furcsálltam, mert jó volt. Aztán 4. osztályig ment tovább.
Felső tagozatban is akár akartam akár nem, a leckéimben folyamatosan segíteni akart, és a végén ugyanúgy már diktálta. 7. 8. ban még mindig autóval vitt iskolába, mert ennyira szeret engem. És mindent velem akart csinálni. Mindentől féltett rettenetesen. Soha nem engedett el sehova, mindenhonnan kiközösítettek. De 8. ig nem érdekel, mert közben azt mondogatta nekem, hogy azért csinálják, mert féltékenyek. És bármilyen helyzet áll fel, helyettem dönt. Nem hagy szóhozjutni.
9. ben még mindig kicsoval visz iskolába, de a lekéimben már nem segít annyira. Most ébredtem rá, hogy mennyire rosszatt tett. Képtelen vagyok egyedül közlekedni, egyedül intézni valamit. BORZALMAS!
Tehát, ha elhívtak bulizni, az egész osztály előtt (9. ben) mert ugye ő ott volt, mindenhol ott akart lenni. Megkérdete tőlem, mint egy pisis hülyegyerektől, hogy "Naa? Szeretnél menni?? Nem ugye? És helyettem döntött. De ha azt válaszolom, hogy igen, akkor azzal hetekre olyan mély depressziót okozok neki, hogy mindketőnknek rosz lesz. Szociális életem nulla, mindentől óvott anyám, senkivel nem tudtam rendesen barátkozni.
Mivel most ráébredtem, rosszabbul is érzem amgam. Rettenetes ciki,h ogy anya visz minden nap suliba, de közben képtelen vagyok rá, hogy elmenjek egyedül. nem tudok rendes témákba kezdeni emberekkel, mert képtelen vagyok rá.
Hogyan tudok ezen túltenni?
# 30
Feltéve, hogy nem kamu a topik, én pont ezt gondolom. Nem véletlenül hoztam elő délelőtt az autista témát.
Segíteni nem akartok, de le tudjátok írni, hogy kamu? Mi van már az ebmerekkel? Lassan már a másik ember létezésében is kételkednek, mégha személyesen is találkoznak.
Mondom, félek az emberektől mondhatjuk, hogy 2 éves vagyok, mert eddig anya mindenbe belekötött, semmiben nem hagyott magamra, és ezt megszoktam.
Mi van az emberekkel? Veled mi van??!
Kaptál jó és hasznos tanácsokat, te meg csak nyafogsz és kelletlenkedsz, anyádra mutogatsz, de eszedben sincs megfogadni a javaslatokat.
Nem-akarásnak nyögés a vége, tudhatnád!
Szia kèrdező 24-es vàlaszoló vagyok (12:30).
Azért írjàk a többiek hogy kamu mert bármit írunk, neked mindenre van kifogàsod.
Ha a kèrdésed nem kamu (amit kétlek) akkor fel kell fognod egy nagyon fontos dolgot:
Nincs olyan megoldás amihez nem kell csinàlnod semmit, de anyukàd majd hagyja èlni a saját életed veszekedés nèlkül. Ha belemerülsz az önsajnàlatba és nem csinàlsz semmit a szabadsàgodèrt akkor vagy baràtnőd és baràtaid sem lesznek és nem mersz majd kilépni a hàzból, vagy olyan embereket vàlasztasz magad körè mint amilyen az anyukàd.
Ki kell àllnod magadért, erősnek kell lenned és nem szabad, hogy èrdekeljen a kiabàlása.
Egyetemet is külföldön vàlasztanék, ha mégis belföldihez ragaszkodnèk akkor lemondanék a lakásról (megmondanám hogy adják ki), elkezdenek dolgozni és kivennèk magamnak egy szobát. Persze ez anyagilag megterhelő, megèrtem, de idővel muszàj függetleníteni magad. Ezért írtam a közös programokat, meg hogy próbàld meg anyàdat is elcibàlni a pszichológushoz, ami talàn kivitelezhető ha ketten mentek.
Anyukàd olyan marad amilyen, amíg nem fogadja el, hogy felnőttèl, de neked nem kell úgy tàncolnod ahogy a csalàd fütyül.
"Egyszer akartam menni bringázni, de akkor is rajtam akart lógni."
Ezen lehet változtatni. Ne egyszer akarj elmenni és akkor egy idő után nem akar rádakaszkodni. OK, most hideg van, ne bicajozni menj, hanem sétálni. Mondjuk 5-10 kilométert minden nap. A harmadik nap nem megy már veled, nyugi :)
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!