Miért nem vagyok képes szeretni a szüleimet/családomat?
Már felnőttem, de gyerekként sosem éreztem különösebb szeretetet. Kötődést esetleg. Meg persze igyekeztem segíteni anyámnak ahol tudtam, de nem tudonám azt mondani, hogy szeretem/szerettem.
Ha meghalt valamelyik családtagom se sírtam. Kognitívan feldolgoztam magamban, hogy nincs tovább, de ennyi.
Nem nyomod el magadban az érzéseid?
Párkapcsolatban ki tudod mutatni/ tudod érezni?
Valami gyerekkori traumát nem cipelsz magaddal?
Trauma: Volt. Apám durván bánt velem általában.
Család: Anyám és nagyim nagyon is, hogy kimutatta az érzéseit. Apám nem, viszont elváltak a szüleim még mielőtt megszülettem.
Lehet emiatt van így. Próbáltál vele vagy a többi családtagoddal beszélni erről?
Pszichológusnál jártál?
Az első lépés hogy felismerted, és akarsz változtatni ezen, ez egy nagy dolog!
#6os voltam, ha akarsz beszélgetni dobj egy üzit nyugodtan.
Anyukám tudom, hogy nagyon szeretett minket, de sose mondta, sose kedveskedett, dégelgetett vagy ilyesmi. Számára a kemény munka volt a szeretet egyetlen kifejezése. És ezt erőltette, hiába lett volna lehetősége rá, hogy máshogy éljen.
Talán te is olyasmibe forgatod bele a szeretetet, ami nem jellemző az átlagra.
7-es: Nem mondtam, hogy akarok rajta változtatni. Csak érdekel, mert kíváncsi típus vagyok.
Tettekkel ettől függetlenül mindig támogattam őket ahol tudtam.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!